Egynőáll a marokkói csoda mögött
▶ Szinte második anyjukként ápolja a marokkói focisták lelkét a csapatmindenes
DOHA — Vajon ki lehet az a nő, aki minden meccs után a pályán ölelgeti a katari világbajnokságon elődöntőbe jutó marokkói hősöket? Ez a kérdés foglalkoztatja még az arab szurkolókat is a szerda esti, franciák elleni elődöntő (M4 Sport, 20) előtt, hiszen sokan közülük értetlenül figyelik, mit keres egy ismeretlen asszony a kedvenceik jelenlétében. Sőt, sokan fel is voltak háborodva azon, hogy egy fejkendő nélküli nő a pályán ünnepel a futballistákkal. Ám az arab beszámolók szerint a képeken látható hölgy nem véletlenül vívta ki az afrikai válogatott tagjainak tiszteletét. Ő Nozha Ghodafa, a marokkói válogatott lelke, csapatmenedzsere.
Immár közel húsz éve dolgozik a marokkói nemzeti csapat mellett, állhatatos munkával segíti a világ különböző pontjain légióskodó játékosokat. Ghodafa a válogatott stábjának utazásaiért és szállítmányozásáért felelős tagja, de az arab beszámolók szerint sokkal több annál. Barátja, nővére, ha kell, második édesanyja a történelmi tettet végrehajtó játékosoknak.
Badr El Idrissi egykori labdarúgó jelenleg sportújságíróként hosszú évek óta figyeli a munkáját, és elismeréssel beszél az aszszonyról, aki „szorgos, mint egy méh, és pontos, mint egy óra”.
– Kistestvérként gondoskodik róluk, és nagyon jól érzik magukat a jelenlétében, mert ő maga a kedvesség, amely sosem halványul el vagy szűnik meg az égbolton. Nem csoda, hogy Ashraf Hakimi azon kapta magát, hogy forró könnyeket ont a karjaiban – mondta a marokkói sajtós Ghodafa asszonyról.
Érzelmes pillanatok voltak, az biztos. A marokkói válogatott sztárja, Hakimi is zokogva borult az ismeretlen eminenciás karjaiba a portugálok felett a negyeddöntőben aratott 1-0-s siker után. A Paris SaintGermain franciák ellen készülő játékosa azt is elárulta, miért tört el nála a mécses többször is az egyenes kieséses szakaszban.
– Azért sírtam, mert figyeltem magam körül a családomat, a gyerekemet és a közönséget. Történelmet írtunk és ez büszkeséggel tölt el. Boldog vagyok, hogy mi egy család vagyunk, nem csak egy csapat. Érzelmileg nagyon megérintett, hogy történelmet írtunk. Senki sem gondolt a sikerünkre, de keményen megdolgoztunk érte – mondta Hakimi.
Szerdán újra könnybe lábadhatnak a marokkói szemek, egy Franciaország elleni újabb hatalmas bravúr esetén ugyanis Hakimiék ismét az imádott mindenes nyakában sírhatják ki magukat.