SZILVESZTER!

Őrült evés-ivás és utcabál jellemezte a Kádár-kori évbúcsúztatót

Este tízkor már moccanni sem lehetett a Nagykörúton, úgy megtelt a Marx tér – a mai Nyugati pályaudvar környéke –, mintha csak május elsejére vonultak volna fel az ünneplő tömegek. Nagy orrú boszorkányos álarcban, bozontos szemöldökű vicces szemüvegben tolongtak az emberek, de a hetvenes években már Miki egérmaszkot is vehettünk az utcai árusoktól. Kelendő volt még a csúcsos csákó, a kereplő, ahogy az óriási stüszi- és testőrkalapok. Trombiták ezrei harsogtak, együtt számolt vissza a tömeg, amikor pedig éjfélt ütött az óra, a Nagykörúton posztoló rendőröket körbetáncolták a fiatalok. Akkoriban még petárda sem volt, a csődületben valóban bárki biztonságban érezhette magát. A Blaha Lujza téri aluljárót ilyenkor lezárták, de kivételesen az úttesten is lehetett közlekedni, ami rendkívüli volt, hiszen a teljes körúton áthömpölyöghetett a tömeg. A Corvin áruház előtt éjfél után fél órával indult az utcabál, a nyolcvanas években itt gyakran Hungária-koncert is volt.

A szocializmus éveiben természetesen a vállalatok is rendeztek szilveszteri mulatságot a dolgozóiknak, vidám műsort, közösségi táncot szerveztek nekik programként, amit persze éjfélkor a Himnusz és a pezsgős koccintás követett.

A munkásotthonokban gazdag terítékkel köszönték meg a dolgozóknak az egész évi fáradságos munkát, műsort, táncmulatságot szerveztek. 1962-ben például a Csepeli Munkásotthonban a korabeli beszámolók szerint a több mint hatszáz vacsoravendég nem kevesebb mint 1500 üveg sört, kétszáz pár virslit és sok száz üveg bort (!) fogyasztott el. A tehetősebbek persze étterembe foglaltak asztalt, az Országház kávéházaként is ismert Szófia étteremben telt ház volt, ahogy a Moszkvában is, ahol élő zenés műsorral készültek.

A gyerekek

22 óra felé már kornyadoztak, de szüleik csak akkor kezdtek igazán lázba jönni a vállalati üdülőben, amikor ropták a parketten – dekoráció gyanánt hatalmas, guruló pezsgősüveg szolgált, a falon színes szalagok, álarcok lógtak, zenekar adta itt is hajnalig a talpalávalót.

A szilveszteri bulik külön műfaját jelentette a vállalati üdülőben tartott óévbúcsúztató, hiszen ide családostul lehetett menni. Éjfélkor a konyha dolgozói egy élő malaccal járták körbe az asztalokat – az állatra szükség volt, hiszen a szerencsét jelképezi! –, így kívántak mindenkinek eredményekben gazdag, boldog új évet. Ezeken az estéken volt különösen nagy divatja a malac farkának meghúzása, a vacsora mellé pedig tombolát szerveztek. Ez még az akkori Csehszlovákiában is divat volt. Éjfélkor annyi konfettit szórtak ki, hogy aztán hetekig takarították, sosem sikerült felporszívózni teljesen, vicces bosszankodások tárgya volt, amikor évközben a szőnyeg szélén, székek alatt újra előkerült egy-egy szem színes papírdarab.

Egy legenda terjed arról is, hogy a nyolcvanas években Kádár János a Thália Színházban töltötte a szilvesztert a feleségével – a Volt egyszer egy Városliget című előadást nézték meg.