„A Jóistenre bízom a sorsukat”

▶ Az asszony bármit megtenne a gyerekeiért, de csak szeretni tudja őket

TÚRISTVÁNDI — Temetni a szüleinket, nagyszüleinket az élet szomorú velejárója, azonban nincs is fájdalmasabb annál, mint amikor a szülőnek kell búcsúznia saját gyermekétől. Tóth Ilonának négy gyermeke van. De talán már nem sokáig.

A múlandóság és a szűkösség felváltva nyomja az asszony vállát, aki egyedül neveli négy fiát, a SzabolcsSzatmár-Bereg megyei Túristvándiban. A srácok közül hárman gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, ennek ellenére mégis őszinte mosolylyal az arcukon ébrednek nap mint nap. Nem a halálos ítéleten töprengenek, szívük tele a család iránti szeretettel és a hozzájuk hasonló korú fiatalok vágyaival.

– 23 éves voltam, amikor kiderült a fiaimról, hogy betegek. A húgom gyermekeinél korábban diagnosztizáltak izomsorvadást, ezért a biztonság kedvéért elmentem én is az enyéimmel, hogy kiderüljön, hogy hordozzák-e a betegséget,

és sajnos beigazolódott, amitől a legjobban tartottunk, DMP-t, vagyis progresszív izomsorvadást diagnosztizáltak náluk. Ezt a gént mi hordozzuk a testvéremmel, de a lányokon nem jön elő – sóhajtott nagyot Ica. – Idegösszeomlást kaptam, még megkérdezni is féltünk, hogy mi vár rájuk. Az orvos közölte, ha a betegség a szívet megtámadja, akkor meghalhatnak.

Ennek már több mint 20 éve. A fiúk ha nincsenek is jó állapotban, azóta felnőttek, Iván már 27 éves, ő halmozottan sérült, hiszen DMP-ben is szenved és hallássérült is. A 23 éves Ádám szintén izomsorvadásban szenved. A legkisebb fiú, Máté 90 százalékos hallássérült. A szereteten kívül nemigen van más számukra, ami

Segítség

Iván, a legidősebb fiú van a legrosszabb állapotban

tartaná bennük a lelket, ez teszi őket végtelen erőssé.

– Ádám és Márk szívesen elmenne a McDonald’sba enni, de kipróbálnák a dodzsemet is, és nagyon örülnének annak is, ha találkozhatnának a kedvenc focistájukkal, Cristiano Ronaldóval.

Máté nagyon szeretne megtanulni írni és olvasni. Nekem az lenne a legnagyobb örömöm, ha meggyógyulnának, akkor én lennék a világ legboldogabb anyukája, de sajnos ez lehetetlen

– ingatta a fejét könnyeivel küszködve az asszony. – Az igazat megvallva, a Jóistenre bízom a sorsukat, ő majd eldönti, mi lesz ezek után. Bízom abban, hogy nem lesz rosszabb az állapotuk, ugyanakkor bármit is

Munka

Icának minden fia segít, ahogy tud, Iván még gyújtóst is aprít

hoz az élet, azt muszáj lesz elfogadnom.

Akármi jöjjön, én állok elébe. Egyébként létezik gyógyszer a betegség kezelésére, csak az annyira drága, hogy nem engedhetjük meg magunknak.

Ha össze is tudnánk valahogyan szedni a pénzt, akkor is csak egy gyermek számára, és akkor mi lenne a többivel?Szántó

Szabina