„Nem csökken az apám iránti tisztelet”
▶ Az 1954-es vbgólkirály féltette a gyerekét a túl nagy elvárások miatt
BARCELONA — Bár az Aranycsapat legendás csatára, a kiváló fejjátéka miatt Kockának becézett Kocsis Sándor már 43 éve nincs köztünk, a Barcelona mezét pedig 1966-ban öltötte utoljára magára, fia, ifjabbik Kocsis Sándor a mai napig nem tud úgy bemutatkozni Barcelonában, hogy ne csillanna fel a neve hallatán a helyiek szeme.
Az 1956-os forradalom idején disszidáló legenda fia nyugdíjasként éli az életét a katalán városban, és nagyon büszke az édesapjára, aki az 1954-es világbajnokság gólkirálya (11 találattal) volt, 2,2 gólos meccsenkénti vb-átlagát pedig azóta sem tudták még csak megközelíteni sem. A legendás magyar támadó előtt Barcelona városa és egész Spanyolország nagy elismeréssel adózik.
– Csodálják, elismerik őt a mai napig, nem csökken az apám iránti tisztelet. Pontosan tudják a focirajongók, hogy a Barcelona csapata, sőt talán az egész világ egyik legjobb játékosa volt.
Amellett, hogy kiválóan játszott, nagyszerű ember is volt, de erre már
Elismerés
A Barcelona korábbi elnöke, Josep Maria Bartoméu mezzel ajándékozta meg néhány éve Kocsis Sándort
Az Aranycsapat futballistáinak gyermekei szervezetek és szakemberek, akikkel tartja a kapcsolatot Magyarországon. Néha el is látogat hazánkba, ilyenkor legtöbbször hivatalos meghívásoknak tesz eleget: így édesapja újratemetésén, ferencvárosi szoboravatóján és a róla elnevezett kőbányai sportcentrum átadóján is részt vett.
Kocsis (balra) Czibor Zoltánnal Felcsúton pózolt apjuk fotója előtt
csak kevesen emlékezhetünk személyesen – mondta Kocsis junior, aki fiatalkorában maga is dédelgetett focistaálmokat.
– Természetesen a futball végigkísérte az életemet, fiatalkoromban játszottam is,
édesapám azonban – érthető módon – féltett attól, hogy ezzel a névvel lépjek pályára. Túlságosan nagyok lettek volna az elvárások, és ez nem a legjobb kiindulási alap.
Végül a focikarrierem gyorsan véget ért, mert egészen fiatalon lesérültem, és így nem tudtam folytatni – árulta el
Kocsis Sándor. A legenda unokájával is hasonlóképpen bánt a sors. – A fiam gyerekként még rúgta a bőrt, aztán lesérült, ma pedig tanárként dolgozik Barcelonában. Nem a fociból él, de természetesen a foci mindig velünk van.
Kocsis Sándor a Barca szurkolója, követi a csapat minden mérkőzését, olykor személyesen is, és természetesen látta a vébé főbb összecsapásait, ahol szomorúan vette tudomásul a spanyolok korai kiesését. A magyar focival nincs már ennyire képben, bár vannak
Sikeres
A magyar csatár Vásárvárosok-kupáját és két spanyol bajnoki címet nyert a katalánokkal – A magyar focit őszintén szólva nem követtem túl közelről, hiszen úgy éreztem, hogy több évtizedig egy kicsit elmaradt az európai színvonaltól, de úgy tűnik, hogy mostanában újra elkezdett felemelkedni.
Az angolok elleni meccs nagy részét például láttam, és el tudom képzelni, hogy ez a győzelem milyen szintű öröm és büszkeség lehetett az önök számára – tette hozzá Kocsis Sándor, aki apja összes trófeáját nagy becsben őrzi.
– Ezek itt vannak nálam, és mindig nagy büszkeséggel, csodálattal tekintek rájuk – zárta a legenda fia.