„Rettegek, hogy elveszítem a fiamat”

▶ Az autista fiatalember már többször megszökött a kórházból

BUDAPEST — Vajon mennyi fájdalmat bír el az anyai szív? A fővárosban élő Méhész Mária attól retteg, hogy elveszíti a fiát. A minap a metrósínekről mentették meg a 19 esztendős, autista gyerekét, s csak a szerencsén múlt, hogy nem következett be tragédia.

Az asszonnyal kegyetlen játékot űz a sors, s érthető módon, egyre nehezebben bírja... A súlyos kényszerbetegséggel is küzdő fia gyakran elszökik otthonról, a minap pedig abból a kórházból lépett meg, ahol lassan egy éve kezelik.

–

Azután került a Nyírő Gyula Kórház zárt osztályára tavaly februárban, hogy tablettákat vett be a lakásunkban.

Amikor javult az állapota, átkerült a nyílt részlegre, ahonnan hónapokkal ezelőtt egyszer már megpróbált megszökni. Akkor ismét visszakerült a sokkal szigorúbban őrzött osztályra, ám a héten már ismét szabadabb kijárása lehetett – mesélte a Blikknek az elkeseredett édesanya.

Petróczy Tamást az elmúlt egy évben minden egyes nap látogatta, esténként pedig telefonon is beszéltek egymással. Így volt ez szerdán is, ám alig tíz perccel a vonal bontása után a fiú váratlanul elszökött az intézményből. Utolsó beszélgetésükkor arra panaszkodott, hogy a mobiljából eltűnt az egyik névjegy, de Mária semmi szokatlant nem vett észre a fia viselkedésén.

Tamást egyébként az elmúlt időszakban elkezdték hazaengedni a hétvégékre, hogy ne veszítse el minden kapcsolatát a külvilággal, ám nagyon nehezen viselte, hogy vissza kellett mennie.

–

Néhány hónapja a metrósíneknél lévő áramról faggatott, aminek nagyon nem örültem, akkor rossz gondolataim is voltak, de azóta már elfelejtettem. Most viszont azonnal beugrott, ezért azt javasoltam, nézzék meg a legközelebbi állomásnál,

és nem sokkal később a Göncz Árpád városközpontnál, ott, ahol a szerelvények közlekednek, meg is találták. Borzasztó még beszélni is erről, de a metrósínekről szedték ki a fiamat. Ha a történtekre gondolok, ahogy beszélek róla, összeszorul a szívem, beleborzongom, kiráz a hideg. A metró szerencsére megállt, nem történt tragédia. Két fiatal segítette ki Tamást, de addigra már a rendőrök is ott voltak – ingatta a

Sötét gondolatok

Petróczy Tamás súlyos kényszerbetegséggel

küzd fejét a megtört édesanya. – Én közben egyébként az 1-es villamos vonalához mentem, korábban ugyanis arra csatangolt. Sajnos időről időre felvetődik benne az öngyilkosság gondolata. Azt mondja, ha nem tudják meggyógyítani, akkor ő így nem akar élni. A közelmúltban is volt, hogy ezt emlegette. Kétségbe vagyok esve, rettegek, hogy elveszítem a fiamat.

Asperger-szindrómás autista a fiatalember. Alapvetően jól kommunikál, logikusan gondolkodik, teljesen értelmes srác, viszont

súlyos kényszerbetegséggel küszködik, és a fejében elhatalmasodó borzalmas gondolatok szörnyű szenvedést okoznak neki.

Már az óvodában észrevették, hogy valami nem stimmel vele, de a nevelési tanácsadó először nem tudta diagnosztizálni. Végül sikerült, a speciális iskolát pedig egy évvel később kezdte. Nyolcadikos korára súlyosbodott az állapota, de az igazi mélyrepülés csak a koronavírus-járvány idején kezdődött. Ekkor ugyanis megszűnt az a szociális tér, amiben addig létezett, a kényszergondolatai pedig elhatalmasodtak.

A nyugtató hatású gyógyszerek ugyan tesznek azért, hogy ne legyenek szélsőséges hangulatingadozásai, ne akarjon végezni magával és pszichológus is foglalkozik vele, de Tamás számára ez csak átmeneti megoldást jelent. A fiatalember jelenleg ismét a kórház zárt osztályán fekszik.

– Már hatszor szökött meg otthonról 2020 óta, kétszer pedig a kórházból. Jellemzően a villamos vonalán vándorolt, és előfordult, hogy csak három nap után találták meg. Egyszer egészen Érd környékéig is eljutott, akkor már a földön összeesve találtak rá – sírta el magát Mária. – Eleinte aktívan nem tett azért, hogy meghaljon, de később előfordult, hogy sampont is ivott. Sajnos, nála a kényszerbetegség okozza a legnagyobb problémát, amit egyelőre nem tudnak kezelni. Fogalmunk sincs, hogyan lehetne kiverni a fejéből azokat a gondolatokat, amelyek ennyire az öngyilkosságra sarkallják. Ezzel pedig úgy érzi, képtelen együtt élni. A tehetetlenség miatt teljesen

Méhész Máriát nem hagyja nyugodni a gondolat: mi lesz, ha egyszer későn

szólnak neki? kétségbe vagyok esve, nem tudom, mit tehetnék. Ugyan most zárt osztályon tartják, de ki tudja, meddig. Borzasztó úgy élni, hogy bármelyik pillanatban újra kaphatom a rettenetes hírt. Mi lesz, ha egyszer túl későn találják meg...

Fájdalom