Járókeret kell az Omega legendájának
▶ Mentő vitte a kórházba Elefántot, a gitáros megúszta súlyos sérülés nélkül
BUDAPEST — Ha harc, hát legyen harc! Sokszor érezhette ezt az elmúlt években Molnár György. Az Omega legendás gitárosa, a mai napig hihetetlenül népszerű Elefánt folyamatos küzdelmet folytat a betegségekkel. S szerencsére erős lelkileg és fizikálisan is ahhoz, hogy győzzön. Ám a sors újabb és még újabb csapdákat állít neki. Ezúttal szó szerint: akkorát esett, hogy szirénázó mentő száguldott vele a János kórházba.
„Köszönöm, jól vagyok. Sőt, egyre jobban” – tavaly év végén többször is így kezdte „helyzetjelentését” Molnár György, amikor az állapotáról, a hangulatáról érdeklődtünk. Volt a hangjában valamiféle dac, hogy márpedig őt semmilyen nyavalya, vírus vagy betegség sem győzheti le. Pedig élete egyik legnehezebb esztendejét élte meg. Három év után, amikor már múló, félelmetes emlékként gondolt viszsza a daganatos betegségére – kiújult és ismét ágyba és kórházba parancsolta. Tavasszal elkerülhetetlenné vált az operáció, és a 73 esztendős virtuóz zenész egyre rosszabbul érezte magát. Úgy telt el a nyár, hogy szinte semmit sem élvezett a napsütésből, a meleg, simogató estékből – az életből. Júniustól kéthetente kellett kontrollvizsgálatra járnia, összeszorított fogakkal, hihetetlen élni akarással viselte a vizsgálatokat, hallgatta a diagnózist, s közben reménykedett. Aztán az egyik radiológai CT-vizsgálat után kiderült, hogy nincs semmilyen áttét a szervezetében. A dolgok jóra fordulnak, gondolta. Aztán néhány napja kiment a teraszra…
– Mindig mondogatja az ember, hogy egy pillanat alatt megvan a baj. Hát, most ezt élhettem át. Talán rosszul léptem le egy lépcsőfokot, egyébként is csúszós volt a kő, és irtózatosan nagyot estem. Szerencsére a fejem nem ütöttem be, de az oldalam és a lábam komoly ütést kapott. Olyanynyira, hogy nem is tudtam lábra állni. Szerencsére a gyönyörű feleségem is otthon volt, s mondtam neki, hívjon mentőt, mert pokoli fájdalmakat érzek, és ülve vagy fekve azért mégsem az igazi. Gyorsan jött a mentő, s vittek be a János kórházba. Nem lehetek elég hálás dr. Puskás Ferenc adjunktus úrnak, aki azonnal röntgenre és CT-re küldött, hajszálrepedésre gyanakodva. A műszerek szerencsére nem mutattak semmilyen súlyos elváltozást, s így néhány óra múlva újra otthon lehettem. De csak drága elhunyt édesanyám emlékül megőrzött járókeretével tudok közlekedni a lakásban, s így is csak óvatosan. Fájdalomcsillapítót szedek, nem tudok felmenni az emeletre a hálószobába, így lent a nappaliban alszom. Gyakorlatilag ki vagyok szolgáltatva, és ezt még a fizikai fájdalmaknál is nehezebben bírom. Úgy tűnik, szerencsére nem kell műteni. Emiatt nem is tudtam elmenni Mándoki László születésnapi bulijára sem. Türelmesnek kell lennem, az élet újra és újra megtanít erre – mesélte a Blikknek nagyot sóhajtva az Omega gitárosa a balesetéről.
De élni akarását tökéletesen mutatja: bármin is ment és megy keresztül, a zene a legjobb gyógyszer a számára. Két új dalt is írt a közelmúltban, s nagylemezt is kiadna a jövőben.