SZERENCSÉT, MINDENÁRON! Eljátszottam egy 3 szobás lakás árát

Gyógyszer nincs rá, viszont élethosszig tartó munkával jár, hogy egy szerencsejáték-függő kordában tartsa ezt a betegséget. Ez ugyanis az orvostudomány álláspontja szerint is valódi betegség! Egy 39 éves, kétgyermekes ügyvéd, András mesélte el drámai tört

–Nehéz kamaszéveim voltak otthoni problémákkal, édesanyám nyugtatókon élt a második válása miatt – idézi fel András. – Majd jött a hatalmas kudarc: érettségi után nem vettek fel a jogi egyetemre, pedig 10 éves korom óta ez volt az álmom. Menekülni kezdtem otthonról a kocsmai játékgépek világába. Amikor először próbáltam ki, egyből nyertem, és hittem, hogy ez nekem menni fog. 18-19 éves koromra már komoly játékgépfüggő voltam. Persze a játékhoz pénz is kellett, ezért igyekeztem mindenből pénzt csinálni. Folyton sefteltem. De olyan pénzeket is felhasználtam a gépezésre, amiket más dolgokra kellett volna költenem. Például nem vettem buszbérletet, hanem inkább gyalog közlekedtem. Aztán egyszer otthon elvettem anyám félretett pénzéből 80 ezer forintot. Sajnos az egész a gépekben maradt. Kénytelen voltam megmondani anyámnak az igazat. Anyám ekkor nagyon rosszul kezelte a helyzetet: bevitt abba a szociális otthonba, ahol apámat az alkoholizmusa miatt gondozták, és azt mondta, költözzek én is oda, mellé. Az ismerőseinket pedig felhívta, hogy többé ne engedjenek be engem a lakásukba, mert én egy tolvaj vagyok. Megalázó érzés volt.

Alvás helyett is játszott

–A következő évben már sikerült a felvételim. Az első három évben anyám akkora kontroll alatt tartott, hogy egyáltalán nem játszottam, helyette inni kezdtem... Aztán a diplomázás évében egyre népszerűbb lett a póker, a kollégiumban mi is egyre több versenyt szerveztünk. Valaki elkezdett online is játszani, én pedig abba is beszálltam. Persze mindig eljátszottam a pénzemet, és egyre többször kellett kölcsönkérnem a csoporttársaimtól. Az utolsó másfél-két évben folyamatosan tartoztam valakinek 10-20 ezer forintokkal. A diploma után anyám vett nekem egy kis garzont, hogy ne kelljen bankhitelt felvennem, hanem inkább neki törlesszek havonta. Évekig átutaltam neki a fizetésem felét. Rengeteget dolgoztam, este otthon is folytattam a munkát hajnalokig, és egyszerűen nem tudtam kikapcsolni az agyamat. Nem tudtam aludni, ezért odaültem a számítógép elé, és elkezdtem online pókerezni meg gépi kaszinózni. Ettől kezdve hat éven át nem volt megállás: eljátszottam nagy értékű ingóságokat, például drága órákat, felbontottam egy közel 1 milliós életbiztosítást is, és a közben eladott garzonom árának egy része is odalett. Akkoriban a párom már nagyon sürgette a családalapítást, ezért összeházasodtunk, és megszületett az első gyermekünk. Akkor még valamennyire tudtam tartani magam, de a második gyerek után már rám nehezedett a hatalmas felelősség súlya, hogy nekem kell gondoskodnom mindenkiről, és kezdtem teljesen elveszni. Ennek hatására elképesztő mértékben kezdtem el nyomni a gépen a játékokat!

Eljött a mélypont

– Mindig vissza akartam nyerni azt, amit elvesztettem. Mindig azt mondtam, hogy „oké, ha nullára kijövök, abbahagyom!” De soha nem jöttem ki nullára, másrészt, ha kijöttem volna, akkor sem hagytam volna abba, soha. Ezt ma már egyértelműen látom, hiszen ez egy betegség, amely életem végéig velem marad. Az utolsó évben ráadásul a napi játék mellett már ittam is, mindennap. 2016-ban jött el számomra és a feleségem számára is a mélypont. Meghalt az apósom, egy hét múlva pedig kirúgtak az ügyvédi irodából, ahol dolgoztam. Ez nem volt nagy meglepetés (bár akkor úgy éltem meg), mert egész nap játszottam, és nem volt valós teljesítmény a munkám mögött. A bankszámlám üres volt, a pénztárcámban csak 10 ezer forint lapult, az utolsó vagyontárgy, amit azonnal pénzzé tudtam tenni, az autóm volt. Nem egész 1 nap alatt játszottam el azt a 2 millió forintot, amennyiért el