„Verebes két lakást kapott az MTK-tól”
Mezey György miatt szélesítették ki a pályát ► A pályaedzőt mindkét szaktekintély fanatizmusa, korukat megelőző elképzelései lenyűgözték
BUDAPEST — A hamarosan 82. életévét betöltő Molnár Ferenc remek nevelőedző volt. Irányította a Videotont, felügyelte az olimpiai válogatottat, tagja volt a nemzeti csapat szakmai stábjának – és testközelből, kollégaként figyelhette Mezey György és Verebes József munkáját.
Habár Molnár Ferenc ügyes centerhalf volt, egy súlyos sérülés korán kettétörte a karrierjét, ám az élet edzőként kárpótolta őt.
– Először a Ferencvárosi Vasutasnál ülhettem le a kispadra, s viszonylag hamar megismerték a nevem, s talán ennek is köszönhetem, hogy Mezey György a hetvenes évek végén az MTK-hoz hívott. Soha nem felejtem el, szegény Bicskei Bercit akkor ítélték el egy súlyos közlekedési baleset miatt, tulajdonképpen az ő helyére kerültem a kék-fehér klubhoz. Nap mint nap láthattam a fiatal Mezeyt, ahogy megváltja a világot. Én gyerekekkel dolgoztam, de mindig kikérte a véleményemet.
Fanatikus ember volt, csak a szakma és a csapat érdekelte. Erről talán még senki nem beszélt, de az ő taktikai elképzelései miatt szélesítették és nagyobbították meg az MTK-pályát...
Molnár Ferenc utánpótlásedzőből nagyot lépett előre a nyolcvanas évek elején. Ő lett a Videoton szakmai irányítója. Büszkén mesélte, hogy a későbbi UEFAkupa-döntőig menetelő
Vidi alapjait ő rakta le. Aztán visszatért a Hungária körútra, Verebes József segítőjeként. Nála jobban talán senki sem ismeri a Mágus módszereit, munkastílusát és futballról alkotott véleményét. Együtt vezették bajnoki címig akkor az MTK-t.
– Mindketten Ferencvárosban nőttünk fel. Jóska mellettem ült a TF edzői tanfolyamán. Sokszor nálunk ebédelt, imádta édesanyám főztjét.
Rengeteget szakmáztunk, s mindketten lelkesedtünk Lobanovszkij, a kiváló szovjet edző, a Dinamo Kijev mesterének munkájáért.
Emlékszem a pillanatra, amikor MTK-s barátaim megkerestek, s azt mondták: beszéljek Verebessel, vállalja el a botladozó, kieséstől fenyegetett csapat irányítását. Odaálltam Józsi elé, és azt mondtam neki: „Barátom, most nem tudsz olyat kérni tőlük, amit ne teljesítenének”. Komoly háttér volt akkor az MTK mögött – emlékezett viszsza Molnár. – Barátom, Dergács Pista édesapja, a Monimpex vezérigazgatója irányította a futballszakosztályt. Verebes rábólintott, majd kért és két lakást kapott az MTK-tól. Óriási dolog volt ez a nyolcvanas évek közepén.
A segítőjeként végigéltem, ahogy belép az MTK öltözőjébe, és olyan légkört teremt, amelyet soha, sehol nem éreztem addig. A legügyetlenebb futballistával is elhitette, hogy Európa-klaszszis, s a fiúk valóban vakon bíztak benne.
Jóska bőven megelőzte a korát, nemcsak Győrben, az MTK-val is. Látványos támadófutballal szórakoztatta a közönséget, és nyerte meg a bajnokságot. Meggyőződésem, ha Jóska nem ilyen kényelmes és családcentrikus, külföldön még nagyobb edző válhatott volna belőle...
Molnár Ferenc olyan játékosok karrierjét segítette, mint Fodor Imre, Boda Imre vagy Zsinka János. Később Verebes József mellett dolgozhatott a magyar válogatott és az olimpiai csapat stábjában. Valóban nagy idők tanúja.