Végrendelkezett a temetéséről
► A népszerű színész, humorista már kétszer legyőzte a rákot, és szereti az életet
BUDAPEST — Foglalkoztatja az elmúlás gondolata Forgács Gábort, amióta kétszer is meg kellett küzdenie a rákkal. A népszerű színész-humorista a Húzós podcast Rónai Egonnal című műsorban elmondta, nem veszítette el jókedvét, próbálja mindenben megtalálni az örömöt. Szerinte ugyanis ha kétségbeesik, ha nem, a betegség úgysem válogat. Ám amíg él, próbál boldog lenni és élvezi a hátralévő időt. Tudja, végleg már sosem gyógyul meg, ezért megírta a végrendeletét, és arról is tájékoztatta a szeretteit, mi történjen, ha majd távozik az élők sorából és milyen temetése legyen.
– Ez egy rettentő szeretni való és érdekes, jópofa élet volt, ám engem is ugyanúgy el fognak felejteni, mint bárki mást. De nem baj
– jelentette ki a színész Rónai Egon műsorában, amely péntek estétől látható az ATV YouTube-csatornáján.
– Arról már végrendelkeztem, hogy szórást kérek. Nekem ne mászkáljanak ki a temetőbe, hogy így néz ki most Forgács Gábor sírja, ettől ódzkodom –
vallotta be, s hozzátette, szerettei eleinte furcsállották a döntését.
– Először kicsit hadakoztak ellene, de aztán tudomásul vették, már le is van adva közjegyzőnél. Nem volt bajom ezzel, boldogan aláírtam, tudomásul vettük – magyarázta a nemrég a 75. születésnapját ünneplő sztár, aki szerint az ő korában már el kell fogadni azt a tényt, hogy nem egészséges. A kérdés csak az, ha támad a kór, akkor azt hogyan fogadja az ember.
– Az ember egyszer csak beteg lesz. Él, ameddig él, mert innen élve még senki nem szabadult, de előjönnek a különböző nyavalyák. Ha mázlista, mint én, akkor 72-73 éves korában jön elő. Ha nem csinál belőle nagy ügyet, hanem természetesnek veszi, akkor si
Forgács Gábor úgy véli, nem gyógyult meg teljesen, de jól érzi magát, és sokat
dolgozik kerül megúsznia két darab öt per ötös apró sejtes, gyors lefolyású rákot, legalábbis egy darabig – mondta Forgács, aki ugyan múlt időben beszélt az életéről, nem írta le magát. Sőt kifejezetten jól van.
– Nekem a kettőből az egyikbe már régen illett volna belehalnom, de jól vagyok, nincsenek fájdalmaim, kiváló gyógyszereket kapok, amik nem gyógyítanak meg, csak lelassítják a folyamatokat
– árulta el, majd megosztotta, mi a titka, hogy nem retteg a végtől. – Én szerettem magamat, szerettem azt az életet, amit éltem. Szerettem azt is, amikor irodagép-műszerész voltam, előadóművész voltam, színész voltam és akkor is, amikor most főleg a szinkronból élek.