Agyonverni bárkit, kiütni a szemét, embertelen cselekedet!
▶ A népszerű gyúró máig képtelen feldolgozni, hogy megölték a Fradi legendás labdarúgóját
BUDAPEST — Idősek és fiatalok sétálnak a Farkasréti temető árnyas ősfái alatt. Megállnak a gondosan karbantartott, különleges formájú sírnál, és sokáig nem szólalnak meg. Aztán a szépkorú férfi halkan azt mondja ifjú kísérőjének: „Milyen értelmetlen halál! Milyen értelmetlen és brutális halál! Pedig mindöszsze 36 esztendős volt!…” Aztán fejet hajtanak Simon Tibor földi maradványai előtt, s mennek tovább. A Ferencváros labdarúgója, legendás csapatkapitánya, csupa szív kettese 21 esztendeje hunyt el. Gyilkosai azóta is vígan élnek.
Kifröccsent a pezsgő. Egy mozdulat, amely után mindig ünneplés következik. Ám akkor, 2002. április 21-én mindez jelzés volt egy kivégzéshez. Simon, a Fradi-szurkolók nagy kedvence akkor már a Sopron edzőjeként dolgozott, s egy Kispesten lejátszott bajnokit követően születésnapi bulira indult a „Caffe Allure” bárba. A zsúfolt szórakozóhelyen, talán épp a kifröccsenő pezsgő miatt, két társaság szólalkozott öszsze, s a hely biztonsági személyzetének tagjai elérkezettnek látták az időt egy aljas történelmi tett véghez
viteléhez. „Simon g.ci!...” – mondták, szinte üvöltötték, és támadásba lendültek. Simon próbált védekezni, az utcára menekült, ám a túlerő legyűrte. Ütötték, rúgták, kézzel, lábbal, viperával.
Még magánál volt, amikor odaért a mentő. A János Kórházban többször koponyaműtétet hajtottak végre rajta, ám két nappal később, április 23-án, este 11 órakor belehalt sérüléseibe.
– Hívő ember vagyok, Isten igéi szerint élek 2005 óta. Tőlem távol áll az erőszak minden formája, ám forrnak bennem az indulatok, amikor Simon Tibi halála kerül szóba. A törvény, a politika, a hatalom nem sújtott le kellő mértékben a gyilkosaira. Nincs igazság, és nincs a bűn után megbűnhődés.
Most is látom magam előtt, ahogy a kórházi ágyon fekszik, magatehetetlenül, felismerhetetlenül. Bármi is történt azon a végzetes éjszakán, agyonverni bárkit, kiütni a szemét, embertelen cselekedet!
Rendszeresen megyek ki a sírjához, és mindig arra gondolok, amit a Biblia tanított nekem: ártatlanul kifolyt vér megvigasztaltatik…
Bodnár József, a népszerű „Szakáll”, az FTC örökös gyúrója emlékezett így barátjára. Az elismert masszőr az utóbbi években a háromszoros olimpiai bajnok vívó, Szilágyi Áron, no meg a vívóválogatott többi tagja mellett dolgozik, s készül a versenyzőkkel együtt a következő olimpiára.
De nem feledkezett meg arról a Simon Tiborról, akivel hosszú éveket töltött együtt a Fradiban, s később is megmaradt a barátságuk a civil életben.
– Simi olyan közel állt hozzám, hogy ő volt az esküvői tanúm is – folytatta Bodnár József. – Készült akkor rólunk egy közös fotó, s ez a kép itt van az asztalomon, mindennap látom. Én szerencsére jól vagyok, négy gyermek büszke apjának vallhatom magam, a legkisebb 11 esztendős, van dolgom bőven a Földön.
De tudom, hogy egyszer, Isten országában újra együtt leszek Simivel, örökkön örökké. S azt is tudom, hogy ő most is jó helyen van…
Simon sírja a Farkasréti temetőben afféle zarándokhely a fradisták számára. Mindig van ott friss virág, s ha csak egy pillanatra is, de sokan megállnak végső nyughelyénél. A gyilkosai, akik között volt egy szabadnapos készenléti rendőr törzsőrmester is, élnek tovább gyalázatos, embertelen tettük után – szabadon.