Nem bízom a férfiakban: egynek se fogok gyereket szülni

Amikor szükségem lett volna rá, soha nem volt mellettem. Ma már szeretne közelebb kerülni hozzám, csakhogy nekem már egyáltalán nincs erre igényem. Teljesen fölösleges próbálkoznia.

Azt hiszem, nekem az apám tette tönkre az életemet. Soha nem tudtam túltenni magam azon, amit az anyámmal és velem tett: elhagyott minket. A múltam pedig azóta is kísért.

Soha nem voltam a komoly párkapcsolatok híve, nem is volt részem bennük. Bár sok férfival volt dolgom, de mindig azt éreztem, hogy jobb nekem egyedül.

Sokáig azt hittem, hogy nem velem van a baj, hanem általában a férfiakkal, akik hűtlenek és hazugok. Aztán rá kellett jönnöm, hogy bennem van a hiba. Én nem bízom meg bennük. És azért állok ennyire negatívan a férfiakhoz, mert az apámtól ezt tapasztaltam. Miatta kerültem elég nehéz körülmények közé, amikor ötéves koromban elhagyott minket.

Hazudozott össze-vissza, aztán egy fiatalabb nővel lelépett.

Nem volt könnyű dolga anyámnak, de ő egy erős nő, aki mindent megtett értem. Párkapcsolata később már nem volt, annyira megviselte a válás. Nekem viszont egész gyerek- és tinikoromban hiányzott a nem létező apukám, aki úgy eltűnt, mint a kámfor.

Ma már próbálna közelebb kerülni hozzám, de felnőttem és már nincs szükségem rá. Amikor kellett volna, hogy mellettem legyen, akkor nem volt ott, most már felesleges próbálkoznia. Harminc fölött jöttem rá, hogy talán éppen őmiatta ilyen a viszonyom a férfiakhoz: egyszerűen nem tudok megbízni bennük. Még nem találkoztam olyan férfival, akire azt mondanám, hogy jó apa lesz belőle. Nagyon szeretnék gyereket, benne is vagyok már a korban jócskán, de cserbenhagyott anya sem akarok lenni.

Ha sikerül, a kisbabámat magamnak fogom megszülni, és nem egy férfinak. Tudom, hogy nehéz lesz, de ha az anyámnak sikerült, akkor nekem is menni fog. Nem akarom, hogy a gyerekem átélje azt, amit nekem kellett.

Rossz apa jeligére