Önként adta életét Ukrajnáért az ország leghíresebb balett-táncosa
Haldokló katona volt a háborús hős művész leghíresebb balettszerepe
KIJEV — Kiemelkedő művészét gyászolja Ukrajna: egy harci bevetésen elesett Rosztyiszlav Jancsisen balett-táncos. Halálhírét az Odesszai Állami Akadémiai Opera- és Balettszínház igazgatója tette közzé a társulat közösségi oldalán.
„Rosztyiszlav több mint tíz éven át szolgált az Odesszai Operában, és a háború első napjaiban csatlakozott az ukrán fegyveres erőkhöz, hogy hősiesen védje Ukrajnát, amelyet mindenekfelett szeretett!
Ennek következtében a művész balettcipőjét katonai csizma váltotta fel, kedvenc előadásainak zenéjét pedig aknavető tűz hangjai” – áll az opera közleményében.
– Okos, tehetséges, tisztességes, intelligens ember volt. Az elsők között jelentkezett a honvédőkhöz. Nem felszólításra, nem parancsra, hanem saját elhatározásából – mondta Harry Sevoian, a baletttársulat vezetője a CNN-nek, hozzátéve, hogy a 31 éves Jancsisen talán legemlékezetesebb alakítása egy haldokló katona szerepe volt, a Trimaj (Tartsd) című balettben. – A sors úgy hozta, hogy ez a szerep próféciának bizonyult számára.
Az ukrán fegyveres erők elutasították a táncos jelentkezését, ezért önkéntesként csatlakozott a területvédelmi erőkhöz.
– Igazi hazafi volt. Rosztyiszlav Jancsisen most már örökre egybeolvadt a levegővel, amely oly kedves volt számára. Örök és fényes emléket a Hősnek! A szépség soha nem hal meg! – nyilatkozta az Ukrajinszka Pravdának Eugen Lavrencsuk rendező.
Jancsisen 1991. május 20án született Kamjanec-Pogyilszkijban, koreográfusi képzését a Szergej Lifarról elnevezett Kijevi Városi Ukrán Táncakadémián kapta. Az Odesszai Nemzeti Akadémiai Opera- és Balettszínházhoz szerződött, ahol hamarosan vezető táncosként dolgozott.
A fronton géppuskásként szolgált, április 19-én, egy aknavető-támadásban halt meg, egy hónappal a harminckettedik születésnapja előtt. Halálát leírhatatlan veszteségként emlegette az ország kulturális minisztériuma.
Barátja és kollégája, Vadim Krusszer a CNN-nek elmondta, hogy Rosztyiszlav „rendkívül derűlátó ember volt. Nem voltak számára rossz helyzetek, mindig mindenben a pozitívumot kereste”. A személyes döntése volt, hogy a frontra megy.
– Utoljára néhány hónapja beszéltem vele. Ugyanolyan bizakodó volt, mint mindig. A színházban a próba kezdete előtt egyperces néma csenddel emlékeztünk rá, és sok kolléga nem tudta visszatartani a könnyeit.