Kuss a nevem
Herczeg Zoltán a börtönben töltött 180 napról: ▶ A drogkereskedelemmel gyanúsított divatguru a házi őrizetben adott interjút
BUDAPEST — Bűntudatot okoz Herczeg Zoltánnak, hogy a drogbotrányával szégyent hozott a családjára. A divattervezőt tavaly októberben tartóztatták le kábítószer-kereskedelem gyanújával, majd április 20-án, pontosan 180 nap elteltével szabadult. Jelenleg házi őrizetben, nyomkövetővel a lábán várja a sorsának alakulását; csupán hétfőnként, 9 és 11 óra között hagyhatja el a belvárosi otthonát vásárlás vagy ügyintézés céljából. A fentmaradó időben a lakásában, a körfolyosón vagy a tetőn tartózkodhat.
A divattervező az RTL Fókusz című magazinját beengedte otthonába és a stábnak adott exkluzív interjújában elmesélte, mennyire szégyelli magát azért, amit a családjának okozott.
– A legjobban a szüleim és a barátnőm miatt aggódtam, hogy ők hogyan dolgozzák ezt fel. Magam miatt nem aggódtam, mert pontosan tudtam, hogy kibírom – mondta Herczeg. – Édesanyámnak vidéken lehajtott fejjel kellett járnia, amikor kiderült, hogy az ő fia, akire borzalmasan büszke volt, bajba keveredett. Nem mehetett kihúzott gerinccel, csak lehajtott fejjel, mert szégyellte magát, ahogyan én is.
Amikor megtudta, hogy letartóztatják, a könnye is kicsordult, mert az édesanyjára és a párjára gondolt.
– Nem magam miatt aggódtam. Én pár nap után szabad lettem abban a lyukban, ahová bezártak. De a párom, az anyám, a bátyám nem lett szabad. Őket nagyon sajnáltam – emlékezett vissza a divatguru, aki szerint nem is az édesanyja sínylette meg leginkább az elmúlt fél évet, hanem a kedvese, Mariann.
Herczeg a börtönben elhatározta, hogy ha ezeket a megpróbáltatásokat kibírja a kapcsolata, akkor az egész életét Mariann-nal éli le.
– Ha ezt a szégyent túléli a kapcsolatunk, akkor mindent túlél, és ez a nő mindent bebizonyított nekem. Nincs kérdés, kivel akarom az életemet leélni. Voltak borzasztó hullámvölgyek, például amikor a pszichológussal beszélgettem a szüleim vagy a párom kapcsán. Rettenetesen szégyelltem magam, olyannyira, hogy elbőgtem magam – árulta el. – Nem szégyellem egy ország előtt bevallani, hogy kétszer-háromszor elsírtam magam a pszichológus előtt.
A letartóztatása alatt az egyik nevelőtiszt a zárkájában hagyott egy tollat, ami megváltás volt számára. Egy füzetbe írni és rajzolni kezdett. Új ruhákat, börtönkollekciót tervezett, a ruhamárkájának szögesdrótos logót készített a zárkaszámával, órákon át rajzolt, verseket írt a szerelmének, és négyszáz oldalt írt tele a benti tapasztalatairól, érzéseiről.
A börtönben töltött hónapok alatt pedig megtanulta értékelni a szabadságot.
– Volt időm gondolkodni az intézetben, hogy hol rontottam el. Jót tett nekem ez az elvonás a szeretteimtől, a politikától, a fogyasztói világtól. Az volt az egyetlen lehetőségem, ha ezt az elvonulást lelki töltekezésre fordítom – fogalmazott Herczeg.
Elmondása szerint a börtönben voltak gyilkosok, pedofilok, adócsalók, kemény bűnözők, de őt kiemelt helyen tartották fogva, egy 12 négyzetméteres zárkán osztozott két másik férfival, akikkel jó viszonyt alakított ki, és csak egyetlen atrocitást kellett megélnie.
Herczeg Zoltán először beszélt a rács mögött töltött hónapokról, emberi kapcsolatokról, atrocitásról és a benne indult
változásról
– Amikor őrségváltás van, az új őrnek jelenteni kell, de én nem tudtam, mi az. A nevelőtisztem elmondta, hogy a nevemet kell bemondani, a zárkalétszámot, és hogy van-e panasz. Az egyik őr úgy válaszolt, hogy: „Ki a k.rva anyját érdekli, hogy ki maga? Húzza meg magát, vagy nagy baj lesz!” Nem értettem, miért ezt kapom, ha jelenteni kell. Ez leütött, órákig dúltam-fúltam magamban, de nem szóltam vissza neki, mert az fogda – számolt be a rossz tapasztalatáról. – Ott leginkább kussolni volt jogunk, de én ezt elfogadtam, mert a rács rosszabbik oldalára kerültem, tudtam, hogy bent kuss a nevem. Nagyon naturális körülmények vannak, ülhetsz egész nap a semmi közepén...
Úgy érzi, sokat változott az utóbbi időben, megtanulta értékelni az életét, hiszen bent nem volt nagy a mozgástere. Mindössze kéthetente járhatott le a „spájzba” vásárolni, orvosi vizsgálatra mehetett és napi egy órát sétálhatott.
– Én azt sem tudtam eddig, milyen jó dolgom van itt, kint. A szabadság egészen más színezetet kapott a rácsok mögött, egy 12 négyzetméteres zárkában, két emberrel összezárva. Nem is értem, miért nem éreztem szabadnak itt, kint magam, mikor kimehettem az ajtómon. Ott kezdődik a szabadság, hogy van kilincs az ajtódon belülről – számolt be a tapasztalásairól, hozzátéve, hogy összességében hálás az ügyért. – A drogot kivette az életemből ez a sztori. Nem is bánom, sőt, hálás vagyok érte, hogy ez a tragédia a tisztaság irányába tolt. Fejlődtem, tapasztaltam és több vagyok, mint fél évvel ezelőtt.