„Apám miatt néztem meg minden tréning után a sáros mezemet”
▶ A Fradi exfocistáját edzőként segítette apukája a Bajnokok Ligájába jutáskor
A Fradi örökös bajnokának is megválasztották Hajdú
Józsefet
BUDAPEST — Kapuslegendáját gyászolja a Ferencváros, 77 éves korában hosszan tartó betegségben elhunyt kétszeres magyar bajnok és kétszeres Magyar Kupa-győztes egykori futballistája, Hajdú József. Visszavonulása után kapusedzőként segítette klubját, amellyel trénerként is bajnok lett, s 1995-ben bejutott a Bajnokok Ligájába, ahol fia bravúrjainak is örülhetett.
Sokan emlékeznek még nagy védéseire, de akad, aki „nemcsak” a remek futballistát gyászolja, hanem az édesapját: a tízszeres magyar válogatott Hajdu Attila. A Fradi hálóját szintén őrző, már visszavonult
Együtt
Hajdú József kapusedzőként is segítette Attilát az
FTC-nél
labdarúgó egyik példaképét veszítette el.
– Gyerekként sokat jártam a Fradi öltözőjébe, edzésekre, meccsekre, hiszen apu ott védett. Még fiatal volt Nyilasi Tibi, Ebedli Zoli, Rab Tibi, amikor megismertem őket – emlékezett vissza Hajdu Attila. – Aztán,
amikor fiatalon elkezdtem védeni, az édesapám lett a kapusedzőm. Nagyon fontos, kitől tanulja az ember a szakma alapjait, nekem nagyon nagy szerencsém volt,
hogy ő lett a tanítómesterem. Persze nem lehetett könnyű neki, amikor én következtem a sorban, hiszen rám másképp nézett, mint a többiekre. De sosem kivételezett velem, ugyanolyan szigorú volt, mint másokkal.
A legendás apukának volt egy olyan tanácsa, ami örökre Attila fejébe vésődött és pályafutása végéig elkísérte.
– Az első edzések valamelyike után
levetette velem a mezt, és letetette a földre számmal felfelé, s azt kérdezte, mit látok. Mondtam, hogy sáros. „Na jó, de hol?”, kérdezett vissza.
Csak a jobb oldalán volt koszos, ez pedig azt jelentette, hogy jobbra szeretek vetődni, pedig mindkét oldalra kell dőlnie egy kapusnak, mivel a lövések bárhova jöhetnek. Ezt egy életre megtanultam, apám miatt néztem meg minden edzés után a mezemet, hogy jól végeztem-e a dolgomat. Természetesen a meccseket követően olykor több, máskor kevesebb volt rajta a föld, ez az ellenfelek aktivitásától függött, ám akkor sem hagytam ki az ellenőrzést.
Rengeteg szép emléket, hasznos tanácsot kapott fiatalon az édesapjától a Ferencvárossal és az MTK-val is magyar bajnok labdarúgó. Amikor nagykorú lett, már másra hívta fel a figyelmet Hajdú József. Attila nagyon örül annak, hogy felnőtt játékosként is együtt dolgozhattak, ráadásul olyan sikereket értek el együtt, amikről gyerekként talán nem is álmodott.
– A Fradival bejutottunk a Bajnokok Ligájába, s aztán az NB I-ben aranyérmet is nyertünk közösen, majd 1996-ban megválasztottak itthon az év kapusának. Egyértelműen ez volt pályafutásom csúcspontja,
erre nagyon büszke vagyok – állítja Hajdu. – Felnőttként már nem úgy kellett tanítania, mint kiskoromban. De nekem akkor is sokat számított, sokat
Alapok
Hajdu Attila megkapta édesapjától a védés alapjait, így a válogatott szerelését is magára ölthette
adott hozzá a karrieremhez, hogy átbeszéltük a meccseket, az adott szituációkat, helyzeteket. Mindig elmondta, mi volt jó vagy rossz, miben volt szerencsém.
Amikor Hajdu magára húzhatta a címeres mezt, megkérdezték az édesapját, mikor éri utol őt. Azt válaszolta, hogy már most többre vitte, hiszen beválogatták, míg őt soha. Ez hatalmas elismerés volt az akkor 23 éves kapusnak, talán a legnagyobb a szakmai sikereken túl.