Nyomtalanul nyelt el a dzsungel négy gyereket
► Túlélhet-e négy kisgyerek három hetet a vadonban egy légi baleset után?
BOGOTÁ — Egész Kolumbia lélegzet-visszafojtva várja a fejleményeket négy gyerekről – köztük egy tizenegy hónapos babáról –, akiket elnyelt a dzsungel. Történetük elképesztő fordulatokat hozott.
A gyerekek, a 13 éves Lesly Jacobo Bonbaire, a 9 éves Solecni Ranoque Mucutui, a 4 éves Tien Noriel Ranoque Mucutui és a 11 hónapos Cristian Neryman Ranoque Mucutui május 1-jén édesanyjukkal, Magdalenával repülőgépen tartottak Araracuarából San José del Guaviaréba. Az út felénél, az Apaporis folyó felett a pilóta, Hernando Murcia Morales rádión motorhibát jelentett. A kommunikáció hamarosan megszakadt, és a Cessna 206-os az esőerdő közepén lezuhant. A mentőcsapat, több mint száz katona, azonnal a keresésükre indult, és a pilóta, valamint a gép két felnőtt utasának holttestét hamar meg is találták, a gyerekeknek azonban nyomuk veszett. Tizenhét napja folyt a kétségbeesett keresés, amely az egész országot lázban tartotta, amikor a kolumbiai elnök, Gustavo Petro személyesen jelentette be az örömhírt: mind a négy gyereket élve megtalálták.
Kolumbia ünnepelt, a csodával határos megmenekülés történetét pedig azonnal felkapta a világsajtó. Az újságok bemutatták a kis túlélőkhöz vezető nyomokat, egy elhagyott cumisüveget, egy lombok között heverő ollót és egy faágakból összerótt, ideiglenes menedéket. Az amazóniai őserdőben 17 napig túlélni egy felnőtt számára
is elképesztő teljesítmény, de négy gyerek számára szinte lehetetlen. Alig telt el azonban néhány óra, és az elnök újabb bejelentést tett: félretájékoztatták, a gyerekeknek valójában még mindig nem
akadtak a nyomára. A délamerikai országban egy pillanat alatt megfordult a közhangulat, mindenki az elnök és a hatóságok ellen fordult, amiért csalfa reményt keltettek. A hadsereg ennek hatására még komolyabb erőkkel kezdte keresni a Mucutui gyerekeket, az úgynevezett Remény Hadművelet során szinte négyzetcentiméterenként fésülik át az őserdőt, lapzártánkig eredménytelenül.
Az aggódó várakozás közben az is kiderült, hogy miért ült gépre az édesanya a négy gyermekével (a harmadik felnőtt Hermán Mendoza volt, aki elkísérte az édesanyát). Az apa, Manuel Ranoque a Puerto Sábalo őslakos rezervátum kormányzója volt a dzsungel közepén, amelyet csak légi úton vagy folyón lehet megközelíteni. A helybelieket sokkolta, hogy a közösségben nagy tekintélynek örvendő férfi egyik napról a másikra nyomtalanul eltűnt. Senki sem tudta, hol van; mintha a föld nyelte volna el. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy az egész családját hátrahagyta. A közösség hetekig pletykált a történtekről. Aztán, amikor már kezdtek megfeledkezni róla, a családfő felhívta a családját, és arra kérte feleségét, hogy mihamarabb azonnal szálljon repülőre, hogy találkozhassanak Bogotában, ahol új életet kezdhetnek. Mint kiderült, a kormányzó azért szívódott fel, mert gerillák halálosan megfenyegették. Így május 1-jén Magdalena felült gyermekeivel az egymotoros repülőgépre, és elindult egy új élet felé...