Tisztázta Görgey becsületét
Védirat
Móricz Zsigmond a Nyugat egyik 1930-as számában vette védelmébe
a tábornokot
A legendás író
BUDAPEST — Sokáig vitatott volt Görgey Artúr, a nép által az 1848-as szabadságharc hősének és elárulójának is tartott főparancsok megítélése. Mivel a 107 éve elhunyt tábornok nevéhez fűződött a világosi fegyverletétel, jó ideig közutálat tárgya volt, a neve pedig szitokszóvá vált, kis túlzással. Azonban a legendás író, Móricz Zsigmond írásaival helyreállította a becsületét.
Csaknem száz esztendővel későbbi
cikkeiben próbálta elmagyarázni az olvasóknak, hogy Görgey vesztett harcban katonák tömeges lemészárlását előzte meg azzal, hogy kapitulált az oroszoknak
– s nem az osztrákoknak. Később elfogták, és kegyelmet kapott, de ausztriai száműzetésre ítélték. Ezért is gondolták, hogy a Habsburgoknak dolgozott...
„Tisztelet adassék a nagy katonának, akinek nem adatott meg, hogy örömét érezhesse hősiességének
– Móricz Zsigmond így kért tiszteletet a nemzettől Görgey Artúrnak a Nyugat egy 1930-as számában. – Ha gyermekkorom magyar világának félistene Kossuth volt, akihez szinte imádkoztak, mint az üdvözítők egyikéhez, akkor ugyanannak a kornak megtestesült ördöge, sátánja, mefisztója Görgey volt, akiről csak a legmélyebb megvetéssel nyilatkoztak, s a legenyhébb, amit róla mondtak, az volt, hogy nem akad egy tiszta szívű magyar ember, aki bunkóval verje agyon az árulót. Azért a Görgey elleni gyűlölet sohasem ért el, meg sem közelítette intenzitásban a Kossuthimádat
hőfokát. Csak egyetemi éveim után ismerkedtem meg a Görgey-kérdéssel jobban, s mire harmincéves lettem, regényt akartam írni 48ról, amelynek már Görgey volt a hőse.”
Az író maga ment el az idős Görgeyhez, hogy saját szájából hallhassa a tábornok történetét. Visszaemlékezései szerint egy kemény, de szenvedélyes embert ismert meg, aki „soha nem a hatalomért, elismerésért, de mindig a népért küzdött”. Az egyetlen észszerű döntést hozta.
„Áruló?... Soha!... Egyetlen gondolatában sem volt. Az az epizód kitűnően jellemzi, mikor egy vidéki állomáson később felismerik s megabcugolják. Az állomásfőnök felajánlja szobáját, nem fogadja el, lefekszik egy fapadra s a legnagyobb nyugalommal elalszik. A tömeg közel jön s megdöbbenve
Fekete nap
A magyar fősereg 1949. augusztus 13-án letette a fegyvert Világosnál, a szabadságharc elbukott
látják, hogy az áruló milyen édesen tud aludni a fertelem és utálat tengere közepett. Görgey nyugodtan alhatott, lelkiismeretét semmi sem bánthatta – idézte fel Móricz.
–
Görgey Artúr kis híján a történelem szemétdombjára került döntése,
a fegyverletétel miatt
Kötelességét híven teljesítette, s az a büszke öntudat élhetett benne rendületlenül, hogy a magyar kardnak, a magyar vitézségnek ő volt utolsó legendás hőse.
A Légy jó mindhalálig című regény szerzőjének komoly szerepe volt abban, hogy Görgey nem került végleg a történelem szemétdombjára.