A korábbi kispesti focihős
Az unokájával jár mérkőzésekre a Honvéd-ikon, aki élvezi a civil hivatását
A múltból nem lehet megélni, tartja a mondás, Kovács Kálmánnak pedig ez nem is áll szándékában. Az 56-szoros válogatott, ötszörös magyar bajnok korábbi futballista már több mint másfél évtizede dolgozik testnevelő tanárként. Élvezi, hogy gyerekekkel foglalkozhat, és talán arra a legbüszkébb, hogy a folyosón azok a srácok is köszönnek neki, akiket nem is tanít – aligha véletlenül, hiszen szinte minden diákhoz, kollégához akad egy tréfás megjegyzése, kedves szava. A gólokkal, sikerekkel teli múltra, a foci iránti rajongásra azért emlékeztet egy Honvéd-zászló, egy Aranycsapat-kép a tanáriban az órabeosztás mellett, s ha kapna lehetőséget, még mindig szívesen dolgozna a labdarúgásban, a labdarúgásért. Ám ahogy fogalmaz, a futball azért most is a „környékén van”.
Látogatásunk alkalmával ugyanakkor a kezében kosárlabda van, a 9. B osztály tanulói pedig a labdavezetést, a védekező alapállást gyakorolják a XVII. Kerületi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnázium tornatermében.
– Több mint 15 éve kezdtem a tanítást, négy éve dolgozom itt – mondta lapunknak az 1986-os világbajnokságot is megjáró egykori kispesti gólvágó. – Amikor Tornyi Barnabás stábjában dolgoztam a Honvédnál, Leskó Zoli pályaedző beadta a jelentkezését a TFre, mondván amúgy soha nem lenne főiskolai végzettsége. Elkezdtem járni én is a szakedzőire, aztán amikor azt befejeztem, másoddiplomás képzésben elvégeztem a testnevelő tanárit is, ha már benne voltam, és szerencsém volt. A futball azért egy bizonytalan világ, egy bizonyos körben kell mozogni az embernek, ha abban szeretne dolgozni, ez viszont egy tök jó hivatás, szeretek a gyerekekkel lenni, és ha a futballban képzettebb is vagyok, bízom benne, hogy sok mindent át tudok adni nekik.
Bár lenne miről mesélnie a fiataloknak a brazilok elleni találattól a Panathinaikosz elleni mesternégyesig, az órákon egyáltalán nem nosztalgiázik.
– Ha mondjuk elmegyünk egy osztálykirándulásra, a gyerekek rá szoktak csodálkozni, hogy felismernek, ami persze jó dolog, de nem lényeges számomra. Ha azt mondják, „tanár úr, amikor maga futballozott...”, mindig kijavítom őket, nem futballoztam, a labdát kergettem, és nem értem utol – mondta mosolyogva Kovács. – A mai gyerekek a YouTube-ról tájékozódnak, ahova ha beütik a nevemet, a brazil meccset látják, a Simon Tibi elleni kiállításomat és az ominózus nyilatkozatomat, amikor a testnevelésórán is megtanítja a a 2012-es Európa-bajnokság előtt a ki sem jutó Svájcot mondtam titkos esélyesnek, mert félreértettem a kérdést, azt hittem, a következő tornára vonatkozik. Mindenesetre ezeket a dolgokat próbáljuk normálisan kezelni, nincs ezzel gond. Egy-két órát még meg lehet tartani úgy, hogy „na, én vagyok a volt válogatott focista”, de a harmadikon már nem vagyok hiteles, ha mást nem tudok hozzátenni.
Kovács egykor a Honvédszurkolók kedvence volt, s most a diákok között is népszerű.
– Néhány hete öregdiáktalálkozó volt a tornateremben. Én csak négy éve vagyok itt, de két tizenkettedikes osztályt is megkaptam az utolsó évükben. Nem tudom, hogy ki gondolt rám közülük, de hétfő reggel egy tábla csoki volt az asztalomon. Ezek azok a dolgok, amiknek nagyon tudok örülni. A legfontosabb számomra, hogy amikor megyek a folyosón, úgy érzem, van egy szeretet felém, van egy közvetlen kapcsolat a diákokkal, azok is köszönnek, akiket nem tanítok. Miközben egyébként szigorú vagyok, nem szoktak „megenni” a gyerekek – magyarázta az egykor a francia Auxerre-ben is légióskodó Kovács.
Manapság az osztálykirándulás vagy a folyosói ügyelet megszervezése köti le, de szívesen dolgozna a futballban is, mondjuk, egy edzői stáb tagjaként. Nem szakadt el egyébként sem a sportágtól, a BLSZ I. osztályban szereplő Ikarusnál játékosmegfigyelőként, az MLSZ-nél ellenőrként tevékenykedik, s a Bozsik intézményi program keretein belül alsósoknak tart edzéseket. S persze szurkolóként a Bozsik Arénában is rendszeresen feltűnik.
– A Honvéd hazai mecscsein, ha tehetem, kint vagyok. Most már az unokám is ott szokott lenni a lelátón, aki most lesz hároméves, őt is felviszem a VIP-be. Nagyon jó érzés, hogy vele tudok meccset nézni – árulta el Kovács.