Ama jóslata

a csomagtartóra. Aztán az egész utat végigbeszéltük.

csupán a munkája szólította Pécsre, de mivel éppen szervizben volt a kocsija, vonatozni kényszerült. Amikor a Keletiben leszálltunk, azt mondta, hálát ad a sorsnak – és az autójának is, mert csak így ismerhettük meg egymást.

Másnap rám írt Facebookon, meghívott ebédelni. Három hónap múlva hozzáköltöztem, majd az első évfordulónkon megkérte a kezemet. Két éve házasodtunk össze, a horvátországi nászútról hazafelé jövet Pécsett is megálltunk, nemcsak az én családom miatt, hanem mert onnan indult az a bizonyos vonat, a mi vonatunk.”

sosem voltam nagy barátja, főleg nem a több órán át tartónak – veszi át a szót Péter. – De amióta így ismertem meg Ágit, még akkor is jó érzés

elmondják hát mindenkinek. fog el, ha autózás közben egy vasúti átjáróban elrobog előttem egy vonat. Hiszen az egész életem megváltozott azzal az egyetlen vonatúttal! Azóta a megérzésekben is jobban hiszek. Egyszer régen megjósolta a drága jó nagymamám: „Meglátod, majd ott és akkor érkezik meg az igazi, ahol és amikor nem számítasz rá!”

EGYSZER RÉGEN MEGJÓSOLTA A DRÁGA JÓ NAGYMAMÁM: „MEGLÁTOD, OTT ÉS AKKOR ÉRKEZIK MEG AZ IGAZI, AHOL ÉS AMIKOR NEM SZÁMÍTASZ RÁ!”

MÁR ÉVEK ÓTA

szerettem volna egy stabil kapcsolatot, de sehogy se jött öszsze. Mindig voltak partnereim, több társkeresőn is próbáltam megtalálni az igazit – amikor Ági egyszer csak leült mellém a vonaton. A nagymamámnak igaza lett. Nagyon jól összeillünk: mindketten pedagógusok vagyunk, szeretjük a vízparti sétákat, de az otthoni, összebújós estéket is. A születésnapunk is nagyon közel van egymáshoz: ugyanabban az évben és ugyanabban a hónapban születtünk, talán ez is jelent valamit.”