Mesterházy: félelem a kijevi rakétazáporban
▶ A politikus látta, ahogy az ukránok kiiktatják az orosz támadóeszközöket
KIJEV — Torokszorító érzés, amikor fényes nappal felzúgnak a légvédelmi szirénák, hallani a rakéták süvítését, és látni az égbolton, amint a légvédelem felrobbantja azokat. Rettegni, hova zuhanhat a tűzgolyó, amely végül egy közeli toronyház felső emeletét borította lángba. Mindezt személyesen tapasztalta meg Mesterházy Attila, a szocialisták egykori politikusa, aki Ukrajnában tartózodik, s két orosz légitámadást is átélt a háborúban álló országban.
– Persze, láttam rengeteg tudósítást, felvételt, hallgattam a beszámolókat, de személyesen megtapasztalni, hogy milyen egy háború, az semmihez sem fogható. Ez a kőkemény valóság, Magyarország közelében – idézte fel még mindig megindultan Mesterházy Attila. – Éppen csak megérkeztünk, fényes nappal, lakóövezetek ellen indítottak rakétatámadássorozatot. Félelmetes, szörnyű látni, amikor az eget felszántják a támadó és légvédelmi harci eszközök füstcsíkjai.
Egy hónap kellett az utazás leszervezéséhez, a nemrégiben alapított Szocialisták és Demokraták párt elnökeként érezte úgy, hogy első külföldi útja Kijevbe kell hogy vezessen, ezzel is szolidaritást vállalva a megtámadott szomszédos országgal. A politikus vasárnap délután ért Kárpátaljára autóval, ahonnan egy magyar összekötő segítségével indult útnak vonattal Kijevbe. Hétfő hajnalban járta be a fővárost, s csodálkozott rá az elképesztő katonai ellenőrzésre, a tankcsapdákra, a csomópontokat lezáró páncélos szállítókra, a barikádokra és a rengeteg fegyveres katonára. Minden stratégiai épületet, minisztériumot, hivatalt, hírszerző központot hermetikusan lezártak. Volt, hogy farmernadrágos civil jött szembe vele, vállán Kalasnyikov géppisztoly lógott.
– A kijevi parlament közvetlen szomszédságában van egy vendégház, ott kaptam szobát. A parányi erkélyről megfigyelhettem, miként őrzik a deszantosok az épület bejáratát, oda csak a képviselők juthatnak be. A parkolókat több hatalmas vaskereszt és szögesdrót védi, tankkal sem lehet áthatolni rajtuk – folytatta beszámolóját Mesterházy.
Alig néhány órája tartózkodott a városban, amikor hétfő délelőtt megszólaltak a légvédelmi szirénák. Erre lehetett számítani, fel is készült rá lelkiekben, ám az azt követő eseményekre még nem volt példa az életében.
– Az orosz haderők most először fényes nappal indítottak összevont rakétatámadást a főváros ellen. Az utcák pillanatok alatt kiürültek, hihetetlen gyorsan történt minden. Még felfogni sem volt időm, már láttam az amerikai légvédelmi rendszer, a Patriot rakétát süvíteni az égen, majd óriási villanás, robbanás következett. Mindent beborított a füst – mesélte a politikus. – Az egyik orosz rakétát a szemünk láttára semmisítették meg a magasban. A darabjai lángolva zuhantak lefelé, utóbb kiderült, egy toronyház legfelső emeletét borították be. Halálos áldozata is volt az esetnek, s többen megsérültek. Aztán még egymás után érkeztek a rakéták.
Meglepte, hogy amint lefújták a riadót, percek alatt megtelt élettel a város, az emberek tovább folytatták útjukat, mintha mi sem történt volna. Úgy tűnt, teljesen hozzászoktak a hasonló harci eseményekhez. Sőt feltűnt, hogy nagyon sokan voltak, akik nem is bújtak sehova. Úgy vélte, ha nincs az amerikai légvédelmi rendszer kiépítve, akkor csak ez a támadás több száz halálos áldozatot követelt volna.
Napközben sok politikussal tárgyalt, késő este tért aludni. Ám hajnali háromkor ismét megszólaltak a szirénák. Tudta, hogy az épületnek van egy óvópincéje a föld alatt, kérdezte a kísérőt, lerohanjanak-e, ám szinte ideje sem volt mozdulni.
– Néma csend lett a város felett, hallani lehetett a közeledő orosz drónok jellegzetes, halk zúgását. Félelmetes volt. Aztán beindultak az ukrán légvédelmi ütegek, bevilágították az éjszakát. Egymás után lőtték le a támadó gépeket, ezeket könynyebb megsemmisíteni, mint a rakétákat. És amikor elcsendesedett minden, egyszer csak behozta a balkonon a szél a lőpor, a robbanások jellegzetes szagát. Döbbenetes volt – fogalmazott lapunknak.
S hogy mit szóltak a szerettei az utazáshoz?
– Finoman fogalmazok, ha azt mondom, nem örült a családom, amikor közöltem, hogy Ukrajnába utazom. Idős szüleimnek nem is árultam el, majd utólag mesélek nekik, nem akartam idegesíteni őket – emlékezett vissza. – A feleségem a búcsúzáskor csak annyit mondott: „Vigyázz magadra!” Igaz, ez nem ugyanúgy hangzott, mint amikor leugrok vásárolni...