Kedvenc tanítványa jelentett
Szent-Györgyi Albertről
► Kiderült, a Nobeldíjas kutató politikai nézetét nagyban befolyásolta a felesége
SZEGED — Harmincöt évvel a rendszerváltás után sötét titokra derült fény! Kutató fedőnéven éveken át jelentett az állambiztonságnak a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertről a saját tanítványa, a később komoly politikai karriert befutó, kétszeres Kossuth-díjas Straub F. Brunó. Erről most az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára rántotta le a leplet, miután Szekér Nóra kutató publikálta adatgyűjtését.
Straub mint másodéves medikus, 1932-től dolgozott Szent-Györgyi mellett Szegeden, ahol a biokémikus éppen a neki világhírt jelentő C-vitamin izolálásán dolgozott, 39 esztendősen. Tizenegy évvel volt fiatalabb nála a medikusa, a köztük lévő összhang, a „jó kémia” bizonyítéka, hogy több területen is közösen dolgoztak. Straub F. Brunóval együtt értek el áttörést az izomműködés biokémiájának megértésében, s a kedvenc tanítványa lett. Szent-Györgyi Albert ezért a felfedezésért kapott fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat 1937-ben.
Szent-Györgyi mindig is aktívan politizált, már a II. világháborúban az ellenállási mozgalom tagja volt, Kállay Miklós miniszterelnök tudtával tárgyalt a magyar demokratikus erők kérésére Magyarország átállásáról – s ahogy a kormányfő a letartóztatására érkező SS-alakulattól menekült (egyenesen Horthy Miklós rezidenciájára), úgy a tudós is bujkálni kényszerült a németek elől. A háború után gyakorlatilag egymást váltották tanítványával a fontos posztokon: míg Straub F. Brunó Szegeden, addig Szent-Györgyi Budapesten lett tanszékvezető, amikor pedig a Nobel-díjas kutató Amerikába disszidált 1947-ben, ő lett az utódja. Ekkor már Straub F. tagja volt a Magyar Kommunista Pártnak.
A hírszerzés először 1955 októberében társadalmi kapcsolatként kereste meg mint olyan személyt, „aki a külföldi tudományos világhoz széles körű összeköttetésekkel rendelkezik”. 1956 után pedig már nemcsak informátorként találkoztak vele, hanem titkos munkatársnak szervezték be, a Kutató fedőnevet kapta. A „Nyugaton élő magyar származású szakemberekről” szóló információk beszerzését kérték tőle, de egyértelműen a Massachusettsben letelepedett, már a rák kialakulását kutató Szent-Györgyi Albert volt a kiemelt célszemély.
Bár Straub F. írásos jelentéseket ritkán tett – az együttműködés főleg szóban történt –, jellemzést így is papírra kellett vetnie korábbi tanáráról.
„Nagy nemzetközi elismerése kétségkívül annak is tulajdonítható, hogy magával ragadó egyéniség, a tudós és művész keveréke” – írta a tisztelet hangján egy 1957-es jelentésben.
Meg kellett tudnia, hogy „milyen a jelenlegi állásfoglalása Magyarországgal szemben”, mielőtt 1961 őszén Straub F. kiutazott Amerikába, egy konferenciára. A biokémikusnak ugyanis szintén megvoltak a tudományos eredményei: 1941-ben ő fedezte fel az aktint, állati szervezetből sárgaenzimet állított elő, amelyet Straub-diaporáznak neveztek el. Felfedezéséért egyébként az elsők között kapott Kossuth-díjat 1948-ban, az elismerést ugyanebben az évben odaítélték Szent-Györgyi Albertnek is.
„Bostonból egy napra kiutaztam Woods-Hole-ba, ahol Szent-Györgyi Albert él és dolgozik. Majdnem egy napot töltöttünk együtt, megmutatta laboratóriumát és elbeszélgettünk személyekről, intézményekről, a magyarországi helyzetről. Nagyon udvarias és kedves volt és amikor elmondottam neki, hogy 1956 óta mi változott meg, sokszor mondotta, hogy nagyon örülök” – számolt be Straub az egykori tanárával történt találkozásról.
Az állambiztonság titokban Szent-Györgyi hazahozatalán dolgozott. A megfigyelés évekkel később is tartott. Kutató 1963-as jelentése utal arra, hogy Szent-Györgyit a felesége, Borbíró Márta téríthette „rossz útra”, komoly hatással
volt politikai nézeteire. „Felesége halála óta Szent-Györgyi általános politikai nézetei változáson mentek keresztül. Ennek okai: felesége volt a negatív visszahúzó erő, s az állambiztonság
hozzátette, Borbíró Márta volt az, aki Szent-Györgyit a jobboldali nézetei kialakításában nagymértékben befolyásolta.