Benével pótolta volna Cruyffot az Ajax, de a rendszer nem engedte
►A klasszis támadó legnagyobb szívfájdalma, hogy nem mehetett külföldre
BUDAPEST — Vannak sebek, amelyek sosem gyógyulnak be... Bene Ferenc, a futballlegenda elképesztő sikereket aratott, volt olimpiai bajnok, Európa-bajnoki bronzérmes, vb-hatodik, csodálták itthon és külföldön. De önhibáján kívül volt, ami neki sem sikerült: külföldi sztárcsapathoz szerződni. Pedig akadt kérője bőséggel... Minderről a fia, a 45 éves edző, Bene Ferenc beszélt a Blikknek, annak apropóján, hogy 2006-ban elhunyt édesapjáról közel 40 év után újra életrajzi kiadvány jelent meg, Dunai
Ede: Bene, az újpesti mesterlövész címmel.
– Edével összefutottunk egy mérkőzésen, és szinte egyszerre tört elő belőlünk a könyv ötlete – mesélte Bene.
Bár annak idején már készült egy mű az édesapjáról, de 1984-ban még más szelek fújtak idehaza... Persze akkor is legenda volt Bene, de arról, hogy milyen lehetőségei voltak, s hogy ezektől megfosztották, talán nem sokan hallottak. Ma el se tudjuk képzelni, mekkora tekintélye volt a sportágban.
Nemcsak itthon, hanem külföldön is elismerték, köszönhetően a válogatottban és az Újpesten nyújtott teljesítményének.
– Otthon annak idején édesapám nem beszélt arról, mik zajlottak a csapat körül és körülötte a háttérben, de azt tudom, hogy volt egy nagy szívfájdalma, mégpedig az, hogy nem engedték sztárcsapathoz igazolni. Pedig jó kapcsolatot ápolt a legnagyobb klasszisokkal, Eusébióval, George Besttel, Gerd Müllerrel, Franz Beckenbauerral. A világválogatottban és az Európa-válogatottban is szerepelt, hívta őt a Barcelona, a Real Madrid, az Inter és az Ajax is. Utóbbiban a távozó Johan Cruyff pótlására szemelték ki, de sajnos nem mehetett, a poltika nem engedte – mesélte a legenda fia.
Ő azt persze akkoriban, kisfiúként még nem igazán értette, mi miért történik a színfalak mögött, a belső konfliktusokról sem mesélt neki apukája. Olykor megtörtént, hogy együtt fociztak, de a fiú későbbi pályafutására nem ezek az élmények voltak a legnagyobb hatással. – Előfordult, hogy adott tanácsokat, de nem vitte túlzásba, tiszteletben tartotta azt, amit az edzőim mondtak nekem. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy elsajátítottam tőle, és edzőként is magaménak vallom azt az alázatot, amellyel a futball iránt viseltetett – tette hozzá Bene. Ugyanis a legenda híres volt profi hozzáállásáról, arról, hogy valóban mindent alárendelt a futballnak.
Ezt az író Dunai Ede is megerősítette, az ő édesapja, Dunai Ede szintén tagja volt a 70-es évek sikercsapatának, az Újpestnek, így a szerző könnyebben jutott bennfentes információkhoz.
– Sok jó játékos volt akkoriban Újpesten, de egyik sem volt akkora világklasszis, mint ő. Nem csoda, hogy sokfelé hívták, hiszen a VVK- és a BEK-menetelés egyik hőse lett, de amikor csúcson volt, nem engedték külföldre. Pedig még az akkor bajnok angol Leeds is csábította, ami elképesztő elismerést jelentett. Csak a 70-es évek vége felé mehetett légiósnak, de 37 évesen már csak Finnországba tudott szerződni – tette hozzá Dunai.