Kihagy a szívem
Furcsa dolgokat tapasztalok az utóbbi időben: gyakran kihagy a szívverésem, vagy éppen felgyorsul. A férjem szerint ez a korral jár, a lányom viszont noszogat: menjek orvoshoz.
„76 éves nyugdíjas” jeligére
A felgyorsult szívverés csak akkor fogadható el, ha komolyabb fizikai megterhelés előzi meg. Ha nyugalmi állapotban jelentkezik, azt idősebb korban sem szabad természetesnek venni. Számos oka lehet ugyanis, amelyek közt néhány akár szívritmuszavarhoz is vezethet. Nemcsak akkor kell orvoshoz fordulni, ha úgymond „kihagy” a szívünk, de akkor is, ha gyengeséget, mellkasi fájdalmat, szorítást, légszomjat, szédülést tapasztalunk, vagy ha azt vesszük észre, hogy levegőért kapkodunk lépcsőmászás közben. A teljesítőképesség saját magunkhoz mért csökkenését mindig figyelmeztető jelnek kell tekinteni. Sok esetben előfordul, hogy a szív működésében tapasztalt tünetek még nem igényelnek orvosi kezelést, de életmódbeli változtatást mindenképp. Ha növeljük a mozgásunk intenzitását vagy mennyiségét, csökkenthetjük a pitvarfibrilláció (ez a szívritmuszavar gyakori formája) rizikóját. A mozgást, a terhelés növelését viszont csak kivizsgálás után ajánlott elkezdeni.
Nincs tehát idősebb korban olyan szívpanasz, ami természetesnek tekinthető. Ezért, ha valaki szívritmuszavarra vagy bármilyen „szívbajra” gyanakszik, feltétlenül vizsgáltassa ki magát.
A kardiológiai vizsgálat elsődlegesen a páciens panaszainak és az előzmények megismerésére épül. Meg kell tudnunk többek közt, hogy mozog-e rendszeresen, hogy mióta állnak fenn a panaszok, van-e ismert szívbetegség a háttérben, milyen gyógyszereket szed, illetve mennyire befolyásolják a panaszok a mindennapjait. A kapott információk alapján dől el, hogy milyen eszközös vizsgálattal kaphat pontos képet az orvos. Az EKG-n kívül szükség lehet terheléses EKG-ra, 24 órás Holter EKG-ra, szívultrahangra, különböző laborvizsgálatokra és esetleg más speciális, úgynevezett elektrofiziológiai vizsgálatokra is. Ha bebizonyosodik, hogy valóban szívritmuszavarról van szó, és megtaláltuk ennek okát, megkezdődhet a célzott kezelés. Ez történhet például gyógyszerekkel, pajzsmirigy-kezeléssel, vaspótlással, a szervezet ionháztartásának szabályozásával, beültetett defibrillátorral, pacemakerrel, kardioverzió nevű eljárással, vagy katéteres ablációval. A cél a leghatékonyabb, biztonságos kezelés előírása, és a személyre szabott életmód, valamint az optimális mozgásprogram kialakítása.