Tartsuk féken a betolakodó növényeket

Hiába szépek és egészségesek, gyorsan terjeszkednek, szinte eluralják a kertet. Ezek a betolakodó, invazív növények. A délalföldi pusztákon ilyen a selyemkóró, a folyondár (apró szulák) a tarack, a borostyán, a vadszőlő, valamint a podagra, fűszerkertben a menta és a citromfű, előkertekben pedig a trombitafolyondár.

A tarackfű szívós, ellenálló, erőszakosan terjed a gyepen vagy a parlagon hagyott kertben. Szinte lehetetlen kiirtani, mert rengeteg magot szór el, hiába nyírjuk, ássuk, a fűkasza hatására indákkal elterjed mindenhol. Gyökérmaradványokból is újjáéled. Gyomirtó helyett, fektessünk a tarackos területre fekete fóliát. Azzal ugyan minden más növény is kipusztul, de újra vethető. A selyemkóró homokon terjed úgy, mint a tarack. Egyedüli haszna, hogy kiváló méhlegelő, fűszeres mézet ad. Többszöri talajforgatással el lehet pusztítani, de később is kaszálni kell a fiatal növényeket. A folyondár talajtakarással távol tartható, de rendkívül szívós. Elszívja a vizet és a tápanyagokat, indáival pedig megfojtja a szőlőt, málnát, kukoricát, facsemetét. Ha csak ritkán kapáljuk, még jobban elterjed.

A podagrafű (kecskeláb) vagy köszvényfű árnyékos helyen, nedves laza talajon érzi magát otthon. A zellerfélék rokona. Ehető, fűszeres ízű vadzöldség, távol tartja a szúnyogokat. Nehéz féken tartani, mert tetszetős ernyős virágaiból sok ezer mag veti el önmagát. Kúszó növény is van az erőszakosok körében. Ilyen a trombitafolyondár is, amely akár 10 méter magasra is felkúszik, fás szárúvá fejlődik, szépen virágzik ugyan, de ha nem vágjuk vissza, elhatalmasodik mindenütt a kertben, bebújik a cserepek alá, lebontja a tetőt és bedönti a kerítést. Kiirtása évekig tartó fáradtságos munkát jelent.