Élet és halál között lebeg
Hiába beszéltek hozzá, semmire sem reagált A Békéscsaba legendás labdarúgója hajléktalan lett, néhány hete levágták az egyik lábát
BÉKÉSCSABA — Élet és halál között lebeg. Egy mondat, amely félelemmel és reménykedéssel tölti el azokat, akiknek a családtagja, barátja súlyos állapotba került. Az élni akarás olykor csodákra képes. Fabulya Györggyel kapcsolatban azonban már illúzió reményről írni vagy beszélni. A Békéscsaba egykori csapatkapitánya testben még itt van a földgolyóbison, ám az egykori futballista lelke szinte már süvít a végtelen felé…
„Gyuri haldoklik. Már nincs kapcsolata a külvilággal…”
Dányi József, a Békéscsaba korábbi orvosa mondta ezt szomorúan, mintegy beletörődve a megváltoztathatatlanba. A doki, akit rajongásig szeretnek és tisztelnek a Viharsarokban, maga is megküzdött, megharcolt súlyos betegséggel. Kiszolgáltatva ugyan, de mai napig aktívan él, s ő pontosan tudja, min ment és min megy keresztül az a futballista, akit egykoron talán a legtöbbre tartott.
Fabulya igazi legenda Békéscsabán.
A kőkemény, megalkuvást nem ismerő, mindig győzelemre törő hátvéd. A lilák vezére ott a bal oldalon, aki még a gránitba is belerúgott, ha a helyzet úgy hozta. Fabulya volt az, aki a magasba emelhette az MNK-trófeát Szolnokon, a Honvéd ellen megnyert kupadöntő után. Legendás idők, legendás szereplők. De a történet, Fabulya élettörténete megannyi drámai fordulatot tartogatott. Válás, anyagi csőd, tartozások – menekülés a hétköznapok gondjai elől.
– Kedden korábbi játékostársak, barátok látogatták meg Gyurit a békéscsabai kórházban – mondta Dányi József. – Sokkoló és felkavaró élményben volt részük. Ezt a mindig bivalyerős, nagy harcost már csak a legendás fizikuma tartja életben. Álltak az ágyánál, már egyedül fekszik a szobában, és
hiába beszéltek hozzá, hiába fogták meg a kezét, Gyuri semmire sem reagált. Fájdalmas ezt kimondani, de a haláltusa, amelyet vív jó ideje, a végéhez közeledik.
Nem reagál semmire, nem érzékeli a külvilágot, s talán jobb is így. Csendben, fájdalom nélkül távozik majd, maga mögött hagyva sok-sok fizikai és lelki szenvedést…
A 60 esztendős Fabulya Györgyről többször is írtunk. Az egykoron oly népszerű, sikeres labdarúgó, Békéscsaba egyik legkedveltebb sportolója évtizedekig élt hajléktalanként.
Hiába próbáltak meg segíteni rajta.
Hiába ajánlottak állást, kínáltak élelmet, ruhát, éjszakai szállást – nem kért belőle. A büszkesége nem engedte, hogy afféle alamizsnát kapjon.
A hajléktalanság, a fedélnélküliség megeszi, felzabálja az embert. Megannyi betegség támadta meg a kiszolgáltatottság, a vándorlás évei alatt.
Ráadásul a szervezete is egyre csak gyengült... Súlyos urológiai műtét – majd az egyik lábának az amputációja jelezte az élet könyörtelenségét. De már csend veszi körül őt a kórházban. Akik szeretik, ott állnak az ágya mellett. De már nincs segítség – sem földi, sem égi segítség.