Mit tehetünk a rovarok, méhek túléléséért

Rovarok nélkül nincs élet a Földön. Zöldségekre és gyümölcstermésre se számíthatunk, ha nincs beporzás. Csak igen kevés (20%) növény képes szélbeporzás segítségével felmagzani. Ha eltűnnének a rovarok, felborulna a flóra és fauna kényes egyensúlya. A sérült táplálékláncok réseit olyan élővilág töltené ki, amit nem ismerünk. Eltűnne a gabonafélék, az erdők, mezők és rétek többsége (70%). Nem működne a szerves lebontás. Éhen pusztulna a madarak és kisemlősök nagy része. Nemcsak a rovarokkal táplálkozók, hanem a felettük-alattuk álló növényevők is. Ennek a folyamatnak a méhek is áldozatául esnének. Sokat tehetünk azonban a túlélés érdekében.

Nem tudjuk, pontosan miért pusztul ma tömegesen a méhállomány. Annyi bizonyos, hogy az életterük sérült, az intenzív mezőgazdasági tevékenységgel, az erdőtüzekkel és az iparosodással. A túlzsúfolt kaptárokban eddig ismeretlen kórokozók okoznak járványokat.

A méheknek (más rovaroknak is) szükségük van a kertre, ott pedig a mi segítségünkre. Télig köztes, virágzó növényeket kell biztosítanunk számukra. Nem mellékesek, bár viccesen hangzanak az olyan kifejezések, mint a rovarszálló, méhecskehotel, rovarház vagy bogármenedék. Fából, nádból, szárakból, fúrt farönkökből, lyukacsos téglából, tobozból, cserépből barkácsolt, szénával, gyapjúval, hullámkartonnal bélelt tárgyak ezek, amelyeket magunk is el tudunk készíteni. Fontos, hogy a rovarok számára elérhető, esőtől, széltől, tűző naptól (és permetezéstől) védett helyen legyenek ezek a rendkívül hasznos rovartanyák. Egy idő után azt fogjuk észrevenni, hogy kevesebb a levéltetű és a krumplibogár, hogy fogyatkoznak az atkák és a pókok, hogy nyüzsög az egészséges rovarélet a kertben.