„Arról álmodom, hogy újra békében élhetünk”
Amelia a háborús Ukrajnából hódította meg a világot ▶ A Virtuózok című komolyzenei műsorban is énekel majd a 7 éves lány
BUDAPEST — Amelia óvatosan lépkedett Kijevben, mert attól félt, hogy taposóbombára lép, amely egyenesen a mennyországig repíti. A hétéves ukrán kislány az ablakon sem mert kinézni, mert nem akarta látni a háborút. De a bombák süvítettek, a szirénák megszólaltak és Amelia Anisovych a családjával együtt az óvóhelyre menekült újra és újra. Aztán egy napon ott lent, a föld alatt, félő, reszkető, biztonságra vágyó felnőttek és gyerekek előtt, egyszer csak énekelni kezdett, előadta a híres Disney-film, a Jégvarázs egyik betétdalát, a Let it go-t. Valaki 2022 márciusában feltöltötte mindezt a világhálóra – és ezzel világhírűvé tette Ameliát. Azóta szinte ő Ukrajna arca, meghívják a világ különböző városaiba, és pénzt gyűjt hazája megsegítésére a fellépéseivel. Ma este és jövő pénteken a magyar közönség is láthatja a köztévén futó Virtuózok című műsor kétrészes döntőjének vendégeként. A bájos, immár valóban világhírű ukrán kislány egyedül a Blikk kérdéseire válaszolt, s adott exkluzív interjút, Kijevből.
▶▶Világsztár lettél egy pillanat alatt, s ez a borzalmas háború, az orosz invázió miatt alakult így. Egyáltalán érzékeled azt, hogy mi történik veled, körülötted, s hogy mennyire megváltozott az életed? Amelia:
Nagyon szerencsés vagyok. Értem és érzem, hogy mennyire. Rengeteget dolgoztam és dolgozom, hogy ezt kiérdemeljem. Mindennap mást-mást gyakorlok, hogy erősebb, jobb legyen a hangom. Ami velem történt, annak megélése nagy felelősség. De nagyon élvezem!
▶▶Megható volt, ahogy az óvóhelyen énekeltél. Látni a kiszolgáltatott emberek arcán a félelem mellett a reményt is, miközben téged hallgattak. Nem féltél, hogy ennyien figyelnek rád, hiszen ez volt az első igazi „fellépésed”? Amelia:
Köszönöm az elismerő szavakat! Az a felvétel, amely azóta bejárta a világot, az iskolám alagsorában kialakított óvóhelyen készült. Ezek voltak a háború első napjai, nem értettünk semmit abból, hogy mi történik odakint, és nagyon féltünk. Énekeltem, hogy egy kicsit megnyugodjak, és elvonjam az emberek és a magam figyelmét. Úgy érzem, sikerült.
▶▶A családodat egyszerre irigyelhetik és aggódhatnak miattuk. Dúl a háború körülöttük, ismerőseik, honfitársaik halnak meg, miközben ők büszkén élhetik meg, hogy a gyönyörű kislányuk immár világhírű. Nem lehet könnyű nekik… Amelia:
Anya, apa és tesóm nagyon örülnek a sikereimnek és mindenben támogatnak. Anya sokat foglalkozik velem, fáradságot nem kímélve. A bátyámmal néha veszekszünk, de aztán gyorsan kibékülünk. Jó testvérek vagyunk. Aztán mindannyian együtt várjuk apát, hogy épen és egészségesen hazajöjjön a munkából.
▶▶Jó Amelia:
Kíváncsi voltam Budapestre és Magyarországra. Egy ilyen műsorban énekelni, mint a Virtuózok, nagy megtiszteltetés. Nagyon örülök ennek a lehetőségnek. Az összes fiatal, aki itt fellép, nagyon tehetséges és kedves. Megannyi új barátot találtam az utazásaim során. És ami ennél is fontosabb, életre szóló élmény volt olyan híres művészek előtt fellépni, mint Plácido Domingo, Dimash, Hauser és a zsűri többi tagja. Ez valóban egy megvalósult álom, egy hétéves gyerek számára különösen az.
▶▶Van esetleg kedvenc énekesed, zenészed? Akad olyan, Amelia:
Nincs igazi kedvencem, én mindenféle jó zenét szeretek.
▶▶Egy te korodbeli kislánytól ilyesmit kérdezni talán túlzás, meg aligha időszerű, de valami azt súgja, hogy igenis énekesnőnek készülsz… Amelia:
Persze. Nem is vágyom másra, mint arra, hogy színpadon álljak és énekelhessek. De még ennél is van egy nagyobb álmom és vágyam: rendszeresen azt álmodom, hogy Ukrajna hamarosan megnyeri a háborút, és mi újra békében élhetünk.
▶▶A családod egy részével egy ideig Lengyelországban éltél, Amelia: Lilia:
Erre a kérdésre inkább anyu válaszoljon…
Ilyen lehetőséggel nem számoltunk – vette át a szót az anyuka. – Van egy férjem Ukrajnában, anyám, apám, minden barátom ott él. A fiam hat hónapig velünk volt kint Lengyelországban, de úgy döntött, hogy hazatér Ukrajnába. És bármelyik szerettünk nélkül élni olyan – mint szív nélkül létezni…
▶▶Milyenek a mindennapok a háború sújtotta Kijevben, a félelemben élő és harcban álló Ukrajnában? Lilia:
Az élet Ukrajnában soha nem áll meg. Az ukránok kénytelenek voltak alkalmazkodni a háborús körülményekhez, bármennyire is félelmetes volt ez számunkra. Dolgozunk, tanulunk, sétálunk, szeretünk, gyereket szülünk, és arról álmodozunk, hogy mihamarabb véget ér ez a borzalom. Amelia iskolába jár, csodálatos tanára van. Sajnos szinte mindennap megszólal a légiriadó. Aztán az összes osztály ugyanabba a pincébe megy le, ahol Amelia énekelt. És a tanítás ott, a légópincében folytatódik. Természetesen mindez szörnyű és rettenetesen veszélyes. De itt mind együtt vagyunk. És ez az, ami igazán számít.