Ennyit ér egy kislány élete?
Bocsánatot sem kért a gyászoló szülőktől T. István
TISZAFÜRED — Feszült pillanatok, aztán a néma, döbbent csend... Vajon tényleg ennyit ér egy gyermek élete?
A Tiszafüredi Járásbíróságon annak a sofőrnek a sorsáról döntöttek, aki két éve nyáron a buszban felejtett egy négyéves kislányt Tomajmonostorán. A kis Inez csaknem hét órát töltött el a forró, 50 Celsius-fokra felmelegedett járműben, a rekkenő hőség, a hőguta miatt pedig az életét veszítette. Megdöbbentő módon a gyermek haláláért felelős férfinak mégsem kell rácsok mögé vonulnia. Megúszta felfüggesztett büntetéssel.
A halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetéssel vádolt férfit a felesége kísérte el. Az első padban T. István, mögötte pedig a gyászoló szülők, Zoltán és Eszter foglaltak helyet. Mindkét család életét tönkretette az egész országot sokkoló tragédia...
Kérem én is a felmentésemet – mondta szűkszavúan az utolsó szó jogán T. István. Tette ezt mindenfajta érzelem nélkül. Ilyenkor jellemzően a vádlottak odafordulnak az áldozat családtagjai felé, hogy kifejezzék sajnálatukat a történtekért, bocsánatot kérnek, ám a sofőr, érthetetlen módon, semmiféle gesztust nem tett Inez szülei felé.
A keddi tárgyaláson az ügyész perbeszédében elmondta, a vádlott első vallomásában még elismerte a bűnösségét, ám később, a súlyosabb minősítés közlésekor már tagadta azt.
– A védekezésének lényege az volt, hogy betartotta a foglalkozási szabályokat azzal, hogy hátranézve ellenőrizte az utasteret, szerinte a sértett halála rajta kívül álló okok miatt történt, de a beszerzett adatok egyértelműen bizonyítják ennek az ellenkezőjét – szögezte le az ügyész.
Kiderült, a szerencsétlen gyermek körülbelül 6 óra 45 percet töltött a buszba zárva, nem tudott onnan kiszállni és segítséget kérni. Elhangzott, T. István nem tett semmit annak érdekében, hogy kiderítse, kit és hova kell szállítania. Könnyelműen bízott abban, hogy a gyerekek maguktól szállnak fel és le a megszokott módon. A bíróságtól azt kérte, letöltendő fogházbüntetésre ítéljék a férfit.
T. István ügyvédje a védőbeszédét azzal kezdte, védence büntetlen előéletű, köztiszteletben áll és társadalmi tevékenységet végez, hiszen egyesületi elnökként sportra neveli a gyerekeket.
– Aznap alkalmi fuvart, járatot teljesített, az utolsó pillanatban volt beugró. A munkájához nem kapott megfelelő tájékoztatást a megbízójától és utaslista sem állt rendelkezésre. Kísérő sem volt a járaton, pedig kötelező lett volna – magyarázta az ügyvéd. Szerinte a férfi egyetlen hibát vétett, ami az volt, hogy nem zárta be a kisbusz ajtaját, ezzel pedig egyébként éppen egy esetleges kijutás lehetőségét hagyta meg a gyermeknek.
Ezt hallva Inez szülei értetlenkedve csóválták a fejüket.
Rövid szünet után végül két év fogházbüntetésre ítélték a férfit, a büntetés végrehajtását viszont öt esztendőre felfüggesztették, továbbá öt évre eltiltották a buszvezetéstől. T. Istvánnak tehát a nem jogerős döntés szerint nem kell rácsok mögé vonulnia.