Lelkünk? a
Minél idősebbek vagyunk, annál gyakoribb jelenség ►Egyes spirituális tanítók szerint a rossz emlékek válthatják ki
Ha magunk vagyunk egy szokásos hétköznapi délutánon, vagy ha csak épp rossz az idő, azon kaphatjuk magunkat, hogy valami fáj. Mintha súlyos kő nyomná a mellkasunkat. Ez nem testi fájdalom, csupán egy hangulat. Gyakran értetlenül állunk előtte, különösen, ha az életünkben nagyjából minden rendben van, vajon mi lehet az oka.
Elfeledett bánatok
De ez a tompa, lehúzó fájdalom mégis ott van. Ott toporog a szívünk táján, és ha megpróbálunk mély lélegzetekkel odafigyelni rá, még az is lehet, hogy könnyekre fakaszt, holott nincs mögötte gondolat. Úgy hívják ezt, a fájdalomtest. Minél idősebb egy ember, annál élesebben jelen van benne ez, hisz sok elfelejtett csalódás, bánat táplálja az élet kezdetétől. A baj, ami okozta, már rég elködösült, de ott marad egy darabka fájdalom, és csendben sajog. Ahogy új fájdalom ér, ez a seb felsír, sokkal erősebben, mint oka lenne rá, hiszen az új sebbel együtt sajog a sok régi is. És a fájdalomtest egyre nagyobb és nagyobb, kínzóbb.
Külön életet él
Mindannyiunk történetében találhatók rossz emlékek, amelyek fájdalomtestté nőnek bennünk, sőt akár egész embercsoportok is hordozhatnak magukban a történelmi tragédiák hatására kollektív fájdalmat. Ez a fájdalomtest irányítja a gondolatokat, érzéseket anélkül, hogy ez tudatossá válna.
Akkor virul, ha rosszul érezzük magunkat, és ha másokban is rossz érzést kelthetünk. Van, akiben erősebb, másokban gyengébb, de egy biztos, a másik ember energiáiból, dühéből, bánatából, fájdalmából táplálkozik. Amikor tehát panaszkodunk vagy veszekedést szítunk, energiát rabolunk másoktól a bennünk dühöngő vagy búslakodó fájdalomtest számára.
Női és férfienergiák
A törzseknek, a nemzeteknek és faji csoportoknak mind megvan a maguk kollektív fájdalomteste. Némelyiküké súlyosabb, mint a többieké, és abból – kisebb-nagyobb mértékben – a törzs, a nemzet vagy a szóban forgó faji csoport minden tagja részesül. De nem csak történelmi oka van a fájdalomtestek növekedésének, a férfiak és nők is különböző módon élik meg ezt. Csaknem minden nő kiveszi a részét a közös női fájdalomtestből, ami különösen a menstruációt közvetlenül megelőző időszakban hajlamos aktiválódni. Ekkor a legtöbb hölgyet negatív érzés árasztja el. De korántsem olyan intenzíven, mint a férfiakat, hiszen a fájdalomtestet az ego táplálja. Bár természetesen a nőknek is van egójuk, de az ego a férfi formában könynyebben ereszthet gyökeret, és ott gyorsabban nőhet, mint a női formában. A nők ugyanis kevésbé azonosulnak az elméjükkel, mint a férfiak. A nők szorosabb kapcsolatban állnak a belső testtel és a szervezet intelligenciájával, ahonnan az intuitív képességek erednek.
Ha bolygónkon a férfi- és női energiák egyensúlyát nem borították volna föl igen durván, akkor az ego növekedése jelentős mértékben korlátozódott volna. Nem üzentünk volna mára háborút a természetnek, és nem idegenedtünk volna el ily totálisan a létünktől – vélik egyes spirituális tanítók. Szerintük egyetlen gyógyír: a tudatosság.
Koncentráljunk más dolgokra
Ha odafigyelünk a gondolatainkra, nyakon csíphetjük, mikor akar akcióba lépni a fájdalomtest, és megérthetjük, hogy ez nem mi magunk vagyunk, csupán egy gondolat, aminek ha nem adunk energiát, vagyis nem ragadunk le benne, eltűnik.
A légzésünk figyelésével pár pillanatra tudatossá válhatunk, és elkülöníthetjük valódi énünket az egótól és az ego hozadékaitól, amilyen például ez a cudar fájdalomtest. Ha nem felejtjük el ezt gyakorolni, akkor automatikussá válik, és onnantól védve leszünk. A tudatosság megőrzésében segítenek a séták a friss levegőn, ahol a környezetre figyelünk, és nem a gondolatainkra. Segít a jóga, amikor a test érzéseire figyelünk, de bármilyen cselekvés segít, ha közben rá koncentrálunk, és nem engedjük, hogy az ide-oda ráncigáló, szomorkodó vagy gúnyolódó, gonoszkodó vagy kesergő gondolataink rabjává váljunk.