Aki belevéste nevét a falba
Igazi katarzist élt át az unoka, amikor megpillantotta elhurcolt nagyapja karcolatát A történelemről mesélnek a rendőrség téglái Magyarul is elfelejtett a rab,
BUDAPEST — Nevek, dátumok, elmosódott félmondatok – lassan egy évszázad telt el a feliratok megszületése óta, de a Készenléti Rendőrség tégláiba vésett szavak mind a mai napig őrzik azoknak az embereknek az emlékét, akiket az itteni falak közt tartottak fogva. A rendőrség honlapján közzétett írás szerint – ami a Budapest téglái Facebook-oldal gyűjtése alapján készült – a téglákon azok a rabok üzentek hozzátartozóiknak, akiket itt tartottak fogva, hogy aztán málenkij robotra hurcolják őket a Szovjetunióba. Az egyik ilyen kőbe vésett név Lazanyecz Jánosé.
„Lazanyecz János itvolt h. fogoj 1945. V. 16án (...) hogy még élek – Békés m. Gádor Tanya 94 sz.” – így szól a felirat. Sokáig
azt hitték, hogy egy hét évre Szibériába hurcolt, majd onnan hazatért fogolyról volt szó, ám kiderült, hogy mindössze a két férfi neve azonos.
– Valóban, nagyapámat ugyanígy hívták, és sokáig azt hittük, ő véste a feliratokat a falba, de kiderült, hogy csak névrokonok voltak – mondta lapunknak Krisztina, aki nagymamája emlékei alapján járt utána a történteknek.
1945-ben vitték el és csak négy és fél év múlva tudott hazatérni.
Az orosz ABC-ben ugyanis nincs gy-betű, így egyszerűen kimaradt a névsorokból. Végül egy doktornő intézte el, hogy átírják nevének kezdőbetűjét d-re, így végül Dólai néven szabadulhatott. A családi emlékek szerint addigra szinte teljesen elfelejtett magyarul, hiszen a fogolytáborban csak oroszul beszélhetett.
A táborban faházakban laktak, csalánlevest és korpalevest kaptak enni. Cipőjük nem volt, zsákokkal tekerték be a lábukat, ami miatt sokuknak egyszerűen elfagyott a lába.
A volt katona végül hazatérhetett. A tanácselnök felajánlotta neki, hogy ha belép a pártba, akkor azonnal jó állást kap, ő viszont azt mondta, nem lesz tagja annak a pártnak, amelyik évekig korpalevesen tartotta. 1977-ben halt meg.
Lapunk megtalálta Gyólai
Gábor unokáját, aki elmondta, hogy a még élő leszármazottakkal meg is nézték a téglát a rendőrség falában, ami nagyapja nevét őrzi.
–
Felemelő, szomorú és gyomrot melengető érzés volt a séta a tégláig, majd a megpillantása, megérintése is – mondta a Blikknek Katalin.