Hurma: téli vitaminpótlás hosszú távon

Van egy növény, amelynek a termése télvíz idején érik. Ez pedig a datolyaszilva. Nevezik még a színe alapján (khaki) kakiszilvának, hurmának. Délkelet-Ázsiában (Japán, Korea, Kína, India) honos fás szárú, fagytűrő növény. Termése küllemre a kajszibarackra emlékeztet, tapintásra a ringló szilvára. Utóérő, bogyószerű gyümölcsét október-november táján szüretelik, ám akkor még kemény és rendkívül fanyar ízű. Csersavai január-február folyamán alakulnak át, a bogyók húsa zselés és édes lesz. Nyersen kellemes aromájú, értékes vitaminokat és ásványokat tartalmaz.

Hazánkban már vagy két évtizede termesztik a nemesített lombhullató oltványát. Faiskolákban beszerezhető számos változata. Díszfának is beillik, hiszen májustól júniusig nyíló, látványos, csésze alakú virágai, bőrszerű, fényes sötétzöld levelei és narancssárga ökölnyi bogyói szépen díszlenek az előkertekben. Fája kedveli a napos, meleg helyet, a jó vízáteresztő képességű, tápdús, kissé nyirkos, enyhén savas kémhatású talajt. Lombkoronája gomb alakú, 6-8 méter magas és 4 méter széles, kedvelik a beporzó rovarok és a madarak. Kezdetben csak az enyhébb fagyokat tűri, tehát a fiatal konténeres facsemete januárban és februárban lombtakarásra szorul. Valamennyi nemes faja önbeporzó. Izraelben, Spanyolországban és DélAfrikában a sáron, vagyis az apróbb termetű és termésű fácska terjedt el, míg nálunk a kaukázusi fajokkal találkozhatunk a kiskertekben, a Balatonfelvidéken, Kiskőrösön, a Ferihegy körül, és egyre gyakrabban ültetik a dél-alföldi gyümölcsösökben is. Egyik legelterjedtebb típusa hazánkban a Tipo nevű (Diospyros kaki) hurma, mediterrán hangulatot áraszt a kertben (immár igényesebb parkjainkban is) szinte egész évben.