Nem szerettem ezeket a nyálas, hülye dalainkat
Szörényi Levente bevallja, írt „limonádé” slágereket: Meg kellett élniük, az átkosban pedig csak az ilyen számokért adtak pénzt
►
BUDAPEST — Csak a megélhetés érdekében születtek az Illés könnyedebb slágerei? Ezt állítja legalábbis egy az Állambiztonsági Szervezetek Történeti Levéltára Facebook-oldalán napokban közzétett jelentés, amelyben egy „Sipos Péter” fedőnevű ügynök azt írta, hogy az Illés legendás zeneszerzője, Szörényi Levente szerint a zenekar bizonyos szerzeményei azért születettek, mert azokkal lehetett csak pénzt keresni.
„Valamiből élni is kell és pénzt pedig csak a limonádéért adnak” – szerepel a mondat Szörényi Leventének tulajdonítva a jelentésben, amely az Új Ember című katolikus lap szerkesztőségében készült, később
boldogan emlékszik rá
MC Hawer nem mindennapi fotót osztott meg magáról. A mulatóssztár egy gyerekkori képpel mutatta meg, milyen édes kisfiú volt. Nem csoda, hogy a fotón rá sem lehet ismerni, hiszen még kilencéves korában készült.
„Szerettem ezt az inget. Tudja valaki, mi volt az a kis tulipán márkajel?” – írta a meg nem jelent Szörényiinterjú készítéséről szóló beszélgetés levonata. Ebből egyértelműen az tűnik ki, hogy a zenekar és Szörényi Levente munkásságának bizonyos része muszájból készült, ilyen volt például a „Sárika” című dal, amely 1969-ben az egyik legnagyobb sláger volt Magyarországon. Finoman fogalmazva mégsem Szörényi Levente kedvence.
– A Sárikát soha nem szerettem. Egyébként az a bátyám dala papíron, de valójában Bródy írta magának – árulta el a legendás szerző, aki valóban nehezebben barátkozott meg azokkal a dalokkal, amelyek zeneileg messzebb álltak az általa inkább kedvelt beatstílustól.
– Én tényleg nem szerettem ezeket a nyálas, hülye dalainkat, de persze én is írtam azért egy-két olyat,
de ezeket nem nevezném meg. De legalább kép mellé MC Hawer, aki épp ekkortájt költözött vissza édesanyjához.
Szülei válása után ugyanis édesapja, aki akkor már az ital rabja volt, elvitte magával, amikor elköltözött.
– Azt hazudták, anyám dobott el magától. Ráadásul keresztanyám megkövetelte, hogy „édesanyámnak” szólítsam. Nyolcéves voltam, ebből a jelentésből most kiderül, hogy én nem nagyképű voltam, mert akkor sokszor vádoltak ezzel, hanem igényes. Én egyszerűen a tehetségtelen és az önmegvalósító embereket nem bírom elviselni, függetlenül attól, hogy rákényszerítenek az együttműködésre – magyarázta lapunknak Szörényi. De vajon ez volt az ára annak, hogy teret kapjanak Szörényi Levente komolyabb szerzeményei is?
– Ezt így kijelenteni azért durva, de az tény, hogy volt a zenekaron belül egy hallgatólagos megállapodás. Azt is fontos azonban kiemelni, hogy
ha teljesen megadom magam ezeknek a típusú daloknak, és ha a Sárikát és a hasonló dalokat első helyre tettem volna, akkor nem írom meg az István, a királyt
– folytatta a zeneszerző, aki szerint a hatalom elképzeléseibe egyszerűen nehezen fért bele a beatzene. amikor húsvétkor átjött anyu, a szemére hánytam, hogy eltaszított magától. Ettől jobb belátásra tért apám, és visszaköltözhettem anyámhoz – mesélte korábban gyerekkoráról a mulatóssztár, akinek szintén meggyűlt a baja az itallal, évekkel ezelőtt azonban végleg letette a poharat.
Blikk-információ
Nekik volt egy elképzelésük: a szocialista embertípus és a tánczene mint kísérőjelenség. Azért az, mert a tánczenében nincs lázadás, a beatzenében meg van. Annak idején, ha lefogott valaki egy akkordot a gitáron, már önmagában lázadás volt, nem az, hogy még énekel is! – magyarázta Szörényi, aki szerint egy időben valóságos szitokszónak számított a beatmozgalom. A zenész egyébként a rendszerváltás után amint lehetett, kikérte a nevéhez kapcsolódó jelentéseket, ám egészen más céllal, mint a kollégái.
– A családomról kerestem információkat, hogy hogyan kerültünk Ausztriából, ahol én születtem, újra Magyarországra.
Ehhez képest Fogarasit meg Vikidált kaptam – utalt azokra a zenészekre Szörényi, akikről később kiderült, hogy ügynökként jelentettek.