„Igazságtalanul rövid idő adatott meg neki”
Tíz éve hunyt el a sikerkapitány, Karl Erik Böhn A norvég kézilabdaedzővel nyertük az utolsó érmünket nagy nemzetközi versenyen
►
OSLO — Tíz esztendeje történt: akkor már tudtuk, a csoda sem segíthet, mégis óriási fájdalmat okozott egy norvég kézilabdaedző halála. Karl Erik Böhn 2014 februárjának elején hunyt el. Ő volt a magyar női válogatott első külföldi kapitánya, játékosai rajongtak érte. De nem sokkal azután, hogy Eb-bronzot ünnepelt a csapattal, jött a fájdalamasan rideg bejelentés: leukémiás. Úgy harcolt, ahogy játékosaitól elvárta a pályán, de ezt a küzdelmet nem nyerhette meg.
„Nem tudom elhinni és felfogni, hogy ez ma 10 éve volt. Filip Ödegaarden Böhn és én fiatalok voltunk, amikor 2014-ben elhunyt. Úgy gondoltuk, jó lenne a drága apukánkról szóló történeteket, emlékeket, szavakat gyűjteni” – ezeket a gondolatokat írta ki édesapja Facebook-oldalára a lánya, Jenny.
A legendát nálunk sem felejtik. Rajongtak érte játékosai, elismerték az edzőkollégák.
– Nagyon jó szívvel emlékszem rá, hiszen nála lettem először felnőttválogatott, sokat köszönhetek neki – mondta lapunknak DebreczeniKlivinyi Kinga, aki decemberben a nemzeti csapat olimpiai selejtezőt érő gólját szerezte a vb-n a horvátok ellen.
Vele lettünk harmadikok az Eb-n, a bronzérmemet ereklyeként őrzöm a vitrinben.
A mieink sajnos azóta sem állhattak dobogón nagy nemzetközi tornán... Nemcsak a magyarok szerették Böhnt, de ő is a magyarokat. Így aztán amikor az életéért harcolt, rengetegen szorítottak érte. Hitt abban, hogy talpra állhat, hat kemoterápiás kezelésen és egy csontvelőátültetésen átesve 2013 novemberében úgy tűnt, hogy sikerült legyőznie a kórt. De aztán karácsony előtt érkezett a diagnózis az orvosoktól, újra rákos sejteket találtak a szervezetében, a betegsége gyógyíthatatlan volt. Böhn alternatív gyógykezelést is kipróbált, de 2014. február 2-án elhunyt.
2014 januárjában, utolsó blogbejegyzésében elbúcsúzott a világtól, szeretteitől:
„Azt tanultuk, hogy a boldogságot és az örömöt kell keresni az életben, míg a fájdalom és a nehézségek negatív dolgok. Szerintem ez nem így van, mindkettőt meg kell tapasztalnunk. Biztosan mondhatom, hogy
az elmúlt évem tele volt kihívásokkal, fájdalommal és nehézséggel, különösen, amikor karácsony előtt megkaptam a halálos ítéletemet.
De január harmadikán úgy éreztem, most vagyok a legboldogabb és a legharmonikusabb. Nehéz elmagyarázni, mi okozta ezt, de az átélt dolgok segítettek, hogy pozitívan viszonyuljak az élethez, és ne vegyek semmit túl komolyan. Mindannyian
tudjuk, hogy egyszer meghalunk” – írta.
Máig felejthetetlen az a fotó, amely az Eb-bronzérem megszerzése után készült: az eredményhirdetés után Böhn nyakába vette a csapatkapitány Görbicz Anitát, és így ünnepeltek.
– Hihetetlen, hogy már tíz éve nincs köztünk – emlékezett mesterére Görbicz, a Győri Audi ETO KC elnöke a kézilabda-szövetség oldalán. – Emberileg és szakmailag is nagyon sokat kaptunk tőle.
Leginkább a ritkaságszámba menően pozitív kisugárzása ragadott meg, bárkiben fel tudta erősíteni legjobb tulajdonságait és legfőbb erényeit kézilabdázóként, ennek óriási szerepe volt abban, hogy 2012-ben bronzérmesek lettünk vele az Európa-bajnokságon.
Nagyon gyakran eszembe jut manapság is, hiszen én is sok mindent magammal viszek abból, amit tanultam tőle, így csak a hála és a köszönet hangján tudok emlékezni rá. No és persze sajnos szomorúan, hiszen igazságtalanul rövid idő adatott meg neki.