Ebből tudhatja, hogy a mac egy boszorkány

Azt mondják, a macskák nem evilági lények, mert összeköttetésben vannak a másvilággal. Azért nem kell előttük leborulni, ahogy az ókori egyiptomiak tették, de nem árt, ha tudja, a macskája talán egy kicsit boszorkány. Vagy nem.

Az a macska, amelyik nem boszorkány, jobban érdeklődik a madzagon lógó játék egér iránt, mint az ezoterikus tanok iránt. Éjjel szépen alszik, nappal hempereg és ásítozik, és jobban szereti a szaftos macskatápot, mint a szárazat. Az a macska viszont, amelyikben ősi boszorkányvér folyik, egészen másképp viselkedik. Éjjel például nem alszik. Mászkál, kapar, hátával súrolja a falat, hosszan kibámul az ablakon, vagy meg is szökik, ha teheti. Jeges, mélyreható a tekintete, zavarba ejtően öntudatos a viselkedése, és fura szokásai vannak. Kifejezetten válogatós, ha kajáról van szó, és akaratát senki nem vonja kétségbe. Mert nem meri. Olyan határozottan követeli, ami neki kell, hogy meg is kapja. Nem annyira hízelkedős, hacsak nincs a családban valaki, akit tisztel. Ez a valaki sokszor maga is rendelkezik hátborzongató képességekkel, még ha nem tud is róla.

Sátán, a bérgyilkos

Hogy némelyik macskának működik a hatodik érzéke, nem titok. Megérzi és jelzi az időjárás változását, a földrengést, a villámlást, de számos macskatulajdonos számolt be már ennél különösebb dolgokról is. Anglia leghíresebb boszorkányát Waterhouse Anyának becézték. A beszámolók szerint lepaktált az ördöggel, és a fekete mágia eszközeivel tette el láb alól ellenségeit. Előszeretettel átkozott meg másokat. A boszorkány Sátánnak nevezte a fekete macskáját, akit gyakran elküldött az ellenségei házához, hogy az állat végezzen velük. A bírósági jegyzőkönyv feljegyzéseiből kiderült, hogy Waterhouse Anya nyakán és arcán olyan sebek voltak, amik arra utaltak, hogy a saját vérével etette a macskát. A máglyahalálra ítélt boszorkány próbált mágikus erővel ellenállni a tűznek, de a lángok így is halálra égették.

Szentből boszorkány

Már négyezer évvel ezelőtt is nagy tiszteletben álltak a macskák, az ókori Egyiptomban szent állatként tisztelték őket, amit az is bizonyít, hogy gazdájukkal együtt, bebalzsamozva temették el őket, sőt, még egy bebalzsamozott egeret is tettek melléjük, ha netán a túlvilágon megéheznének. De már azelőtt is ismertük a macskákat. A buddhisták szerint, ha valaki macskaként reinkarnálódik, az nagy ajándék, és a következő életében már egészen biztos, hogy kiszabadul a földi körforgásból. Az ősi kínaiak szerint a macska megóv az ártó szellemektől, de a japánok is szerencsehozó állatnak tartják. A macskák megítélése a kereszténység megjelenésével változott meg: az éjszaka kódorgó, világító szemű lényeket az ördög cimborájaként, a boszorkányok szolgálójaként emlegették, sőt úgy gondolták, hogy a boszik éjjel macska képében kísértenek, így aztán sok cicát égettek meg máglyán. Úgy gondolták, a macskák tartják a kapcsolatot az eltávozott lelkekkel és magával a halállal is. Hogy ebben lehet valami, talán nem is kizárt. Egy amerikai idősek otthonában lakó, Oscar nevű macska például napra pontosan megjósolta, melyik bentlakó tér