Mája legyen?!
nagyobbak mind ott korcsolyáztak. Karolina jó messzire bement, egészen a tó közepéig, ott azonban még nem volt elég vastag a jég, és bár nem szakadt be, csak megrepedt, ahova beszorult a korcsolyája. Nagyon megijedt, mozdulni sem mert. Akkor érkezett oda a „szigorú tekintetű” Péter, aki rögtön nyugtatni kezdte: nem lesz semmi baj, Linuska, mondta, majd lehasalt, és óvatosan arrébb húzta Karolinát, majd kiráncigálta a korcsolyáját is a hasadékból. Aztán levette a kabátját, beletekerte vele a hidegtől reszkető Linuskát, és hazavitte.
Péter betegedett meg, nagyon megfázott. Linuska átment meglátogatni, vitt neki szilvalekváros hájas sütit. Sosem felejti el, mesélte, hogyan csillogtak Péter fekete szemei.
A NAGY KALAND UTÁN
elmondják hát mindenkinek.
Magas láza volt, rázta a hideg. Linuska, te jól vagy? – kérdezte, és akkor Linuska azon nyomban beleszeretett. Sírva borult Péterre, hogy miatta lett beteg és szorosan megölelte, hogy ne fázzon annyira.
NAGYMAMÁJA TÖRTÉNETÉT HALLGATVA
Zsófi ezen a ponton elnevette magát: szép ez a történet, de hát a nagypapát Endrének hívják, és nem Péternek! A mama szeme huncutul csillogott, miközben megsimogatta a kis Zsófi könnyáztatta arcát: Hát éppen ez az! Tudod, hogy hányszor meg hányszor voltam én még halálosan szerelmes?!
Sok-sok szép történetet hallottam még a nagymamámtól. De talán ez volt a legjobb, egy igazi, vigasztaló jó tanács.
MÉG NEM VOLT ELÉG VASTAG A JÉG, SZERENCSÉRE NEM SZAKADT BE ALATTA, CSAK MEGREPEDT, ÉS BESZORULT A KORCSOLYÁJA. JÓKOR ÉRKEZETT A „SZIGORÚ TEKINTETŰ” PÉTER, AKI LEHASALT, ÉS ÓVATOSAN ARRÉBB HÚZTA KAROLINÁT, MAJD KIRÁNGATTA A KORCSOLYÁJÁT IS