„Kalandnak hittük az egészet”

Várakoztatták őket, volt légiriadó, de igyekeztek pozitívan gondolni a menekülésre



BUDAPEST — Égett a világ, közeledtek Magyarországhoz a szovjet csapatok, a németek lassan menekülőre fogták, de a nyilasok maradtak – 1944. december 10-én behúzták a vagonok ajtaját és a Magyar Nemzeti Bank 33 tonnányi aranyát, az ország teljes aranytartalékát szállító vonat elindult Ausztria felé, mielőtt a Vörös Hadsereg megkaparinthatta volna. A szerelvényen nemcsak a hatalmas kincs utazott, de a nemzeti bank dolgozói és családtagjaik is, akiknek az volt a feladatuk, hogy kísérjék és vigyázzák útján Magyarország összes vagyonát. A marhavagonokban üldögélt az akkor kilencéves Hollanda Éva is: családjával ő is a vonatra került.

–

Édesapám dolgozott a banknál, majd amikor felszámolták és vonatra tették az aranyat, nekünk is vele kellett tartanunk – emlékezett 79 év távlatából az azóta ismert festőművésszé lett asszony,

aki nem mellesleg – beleszámítva az ifjúsági és szeniorversenyeket is – 25-szörös magyar bajnok, veteránolimpiai bajnok evezős. – Gyerekfejjel az egész egy jó bulinak tűnt, ráadásul édesanyám sem volt az a jajgatós fajta, kalandnak hittük az egészet.

Pedig a körülmények meszsze nem egy családi kirándulást idéztek. Összesen mintegy 400 ember utazott a vonaton, többségük – ahogy Éváék családja is – marhavagonokban. Igaz, próbálták őket lakályosan berendezni, emeletes ágyakon aludhattak, de mégsem személykocsikról volt szó.

A gyerekeket azonban nem érdekelték a nehézségek, még akkor sem rémültek meg, amikor légiriadó miatt megállt a vonat és mindenkinek el kellett bújnia a kocsik alatt.

A szerelvény útja ettől eltekintve sem volt zökkenőmentes: Fertőbozig jutottak, amikor megrekedtek a tárgyalások a németekkel, így hetekig várakoztak a fagyban a síneken. Végül január 23-án lépték át a határt, és az utolsó pillanatban elindulhattak Ausztriába, ami ekkor még a Német Birodalom része volt.

– folytatta Éva. – A családunkat az osztrák faluban szállásolták el, ahol szüleimmel és testvéremmel egy mérnök házaspárnál kaptunk egy szobát. Másfél évig éltünk itt.

Az aranyat az osztrák kisváros templomának csontkamrájában rejtették el, amire először

a németek akarták rátenni a kezüket, de az amerikai csapatok időben érkeztek és lefoglalták a kincset. Hosszas egyeztetések után végül 1946-ban kaptuk vissza az ország aranykészletét.

33 tonna A vonattal az ország teljes aranykészletét, 33 tonnányi kincset szállítottak – Annyira emlékszem, hogy borzasztó sokáig tartott az út, nagyon sokszor volt légiriadó, jöttek a bombázók, a vadászrepülők. Végül Spital am Pyhrnbe érkeztünk meg, itt szállítottak le

Hetekig tartott A vonat 1944. december 10-én indult útnak, 1945. január 23-án lépte át az osztrák határt

9 éves gyerekként utazott Éva édesapja banki dolgozó volt, így kerülhetett családjával az aranyvonatra