Megalázó bérekért dolgoznak a magyar szinkronszínészek
Csernák János nyilvános bejegyzésben borult ki: Másnak adták a szerepét, mert nem volt hajlandó 40 ezer forintért elvállalni
Felháborítóan alacsony összegért dolgoznak a magyar szinkronszínészek, állítja egy olyan színművész, akinek a hangját Oscar-díjas produkciókban hallhatta a magyar közönség. Csernák János szombaton, a Facebookon tett közzé bejegyzést, amelyben bejelentette, hogy leváltották Liam Neeson legújabb filmjének szinkronszerepéről, jóllehet hosszú évek óta kölcsönözte hangját a világsztárnak.
A felháborodott bejegyzésben a stúdiónak írt levelét is megosztotta, ebben arról ír, hogy a Laborfilm illetékes munkatársa nem jelezte neki, hogy nem őt választották, illetve megosztja, hogy a teljes film szinkronizálásáért alig több mint negyvenezer forintot akartak fizetni neki, aminek ő a dupláját kérte, emiatt nem őt kérte fel a stúdió.
„Azért azt tisztázzuk, hogy egy A ligás világsztár filmjének szinkronjáért – közel 100 tekercsről beszélünk – számomra egy vásárlás, adott esetben két tank benzin összegét,
negyvenvalahány ezer forintot felajánlani, amiből még lejön az adó és a benzinköltség – mindenki tudja, hogy vidéken lakom –, úgy gyalázat, ahogy van, egyenesen sértés” – fogalmazott Csernák János, hozzátéve, hogy elege van. – „Ez a rablás, szarrágás már tűrhetetlen, ami a szinkronnal kapcsolatban folyik. Névtelen, arctalan senkik döntenek évtizedek munkáját, a nézők igényeit, szimpátiáját leszarva! Pár ezer forintos megtakarítás miatt? (...) Azért gratulálok annak a kollégának aki helyettem elvállalta ennyiért.”
A Blikk néhány éve megírta, hogy a szinkronszínészeket hazánkban tekercsenként fizetik. Mit is jelent ez? Egy tekercs átlagosan harminc másodperc, amiért akkor 250 forintot fizettek, s ez nem sokat változott azóta. Egy tévéfilm általában 200 tekercs, ám még egy főszereplő sincs rajta minden tekercsen, így alig pár tízezer forintot jelent egy-egy szerep szinkronizálása. Szinkronizálásból tehát nem lehet megélni ma Magyarországon, ezt Várkonyi András is megerősítette.
A színész könnyebb helyzetben van, mint sok szinkronos kollégája, mert számára a színház és a tanítás a fő bevételi forrás, a szinkronszínészet csak keresetkiegészítés.
– Az igazság az, hogy Magyarországon évtizedekkel el vannak maradva a szinkronos fizetések. Valamelyest javult a helyzet, de a mai gázsik reálértéke rosszabb, mint a harminc-negyven évvel ezelőttieké: régen 80-100-150 forintból be lehetett vásárolni, meg lehetett tankolni, a mai fizetések siralmasabbak. Bizony mostohagyerek a szinkronszínészet a mi pályánkon – mondta sóhajtva a Blikknek a Barátok közt egykori Kertész Vilmosa.
– Több kategória létezik: dvd-s filmek, kiemelt mozifilmek, de a tekercs hossza is szubjektív, mert amikor egy szakember szétszedi a filmet, ő határozza meg, hol van annak a tekercsnek az eleje és a vége. Ha bőkezűbben dolgozik, többet kap a színész, ha sok kiállás van benne, akkor kevesebbet. Az ember mindig reménykedik, hogy jobban megfizetik.
Pedig a szinkronszínészet is ugyanolyan kemény munkát, felkészülést igényel, mint egy színházi szerep, és ezeknek a művészeknek köszönheti sok világsztár, hogy belopta magát a magyar nézők szívébe. Mégsem életbiztosítás ez a szakma.
– Ha nem lenne a színház és a tanítás, akkor én sem tudnék megélni a szinkronszínészetből – fogalmazott Várkonyi, aki reméli, idővel megoldást találnak az illetékesek erre a sok színművészt érintő problémára.