Nem élhetünk a Hold nélkül
Nem hordana embert a hátán a Föld, ha nincs a köröttünk keringő égitest
COLORADO SPRINGS —
A Hold nem sajtból van, ezt valószínűleg mindenki tudja, de hogy milyen óriási hatással van az életünkre, azt már kevesebben. Ezt a témát taglalja Rebecca Boyle amerikai tudományos újságíró most megjelent könyve, A mi Holdunk.
Buzz Aldrin űrhajós szerint – és ő már csak tudja – a hozzánk legközelebb eső égitest többnyire szürkés színű porból áll, amelynek eloltott tűzijáték szaga van, és amelytől könnyezni kezd az ember szeme. A kopár golyóbis mégis fontos számunkra, nélküle ugyanis mi, emberek nem lennénk a Földön.
Boyle leírja, hogy a Hold ugyanabból a kozmikus törmelékből keletkezett, amelyből a mi világunk, és gravitációs hatásának köszönhető, hogy a korai, halszerű élőlények a bolygónk óceánjaiból a partra húzódtak. Ezekből fejlődtek ki a későbbi csúszómászók, majd az ember is. A Hold a Föld időmérője is, nemcsak a napjainkat, hanem a hónapokat, évszakokat és éveket is meghatározza számunkra.
Ennél is fontosabb, hogy gravitációjának a Földre gyakorolt vonzása tartja helyén a planétánkat. Ha a Hold nem stabilizálná a Föld 23,4 fokos dőlészszögét, akkor vadul billegnénk, ami drámaian befolyásolná az évszakok és az éghajlat alakulását: dőlés nélkül (azaz évszakok nélkül) szélsőséges időjárás, jégkorszak uralkodna a Földön, amely számunkra lakhatatlan lenne.
Azt már az ősi kultúrákban is felfedezték, hogy a holdciklus – az az időtartam, amely alatt a Hold megkerüli a Földet – nemcsak a napjaikat, hanem az évszakokat is meghatározza. És azt is észrevették, hogy a nők újholdkor a legtermékenyebbek. Egyes kutatások alátámasztani látszanak, hogy azokban a közösségekben, ahol nem volt sok természetes fény – például Észak-Skóciában – a nők hajlamosak voltak a teliholdkor elkezdeni a menstruációjukat, és még most, az elektromos fényszennyezés korában is vannak olyan kimutatások, melyek szerint a nők még mindig nagyobb valószínűséggel kezdik a menstruációs ciklusukat teliholdkor.
Boyle a telihold és az őrület közötti kapcsolatról szóló régi történeteket – az úgynevezett „holdkóros” hatást – is vizsgálta. Kiderült, hogy ezek nem teljesen alaptalanok: egy 1990es évekbeli felmérés szerint a mentálhigiénés szakemberek 81 százaléka észlelt összefüggést a furcsa viselkedés és a telihold között. Sokunk nehezen alszik el telihold idején, ami nappal kockázatos viselkedéshez vezethet: túl gyorsan vezetünk, túl sokat iszunk, agreszszívebbek leszünk.
Arra is van bizonyíték, hogy az aneurizmák – éren lévő kiboltosulások – nagyobb valószínűséggel pukkannak ki teliholdkor vagy újholdkor, köszönhetően annak, hogy a Hold 29 napos ciklusának ezekben a szakaszaiban áll a legközelebb a Naphoz, ami azt jelenti, hogy ekkor gyakorolja a legerősebb gravitációs vonzást.
Rebecca Boyle könyve most különösen időszerűnek tűnik – írja a Daily Mail. Ahogy világunk geopolitikai egyensúlya eltolódik, az űrverseny újrakezdődik, új szereplőkkel, köztük Japánnal és Indiával. Ezúttal azonban a cél nem a nemzeti zászló kitűzése, hanem gazdasági előnyök megszerzése. A Hold talajában ugyanis oxigén, szilícium, alumínium és vas található, ezek mindegyike értékes dolgokká, például üzemanyaggá, építőanyaggá és – ironikus módon – napelemmé válhat. Boyle szerint amelyik nemzetnek sikerül ezeket előbb kitermelnie, az nagyhatalmi pozícióba kerül a következő hidegháború időszakában.