Kikapott a Girona
►Visszavonulása után volt, hogy takarításból fedezte a civil életét
A spanyol labdarúgó-bajnokságban második helyen álló Girona 3-2-re kikapott az Athletic Bilbao otthonában a 25. forduló hétfő esti mérkőzésén. A vendégek 19 éves magyar hátvédje, Yaakobishvili Antal nem lépett pályára a mérkőzésen.
Hatvanhárom éves korában elhunyt Andreas Brehme, világbajnok német labdarúgó. Brehme az 1990-es olaszországi vb-döntőn írta be magát a futballtörténelembe, amikor a 85. percben, az eredetileg kijelölt Lothar Mätthaus cipőproblémái miatt ő váltotta gólra a megítélt büntetőt, amellyel a németek legyőzték az argentinokat. Világszerte gyászolják, többek között egykori magyar klubtársai is. Brehme keddre virradó éjszaka hunyt el müncheni otthonában, hirtelen szívmegállás miatt. A lakásához közeli klinika sürgősségi osztályára került, de már nem tudtak segíteni rajta.
A hamburgi születésű játékos az 1990-es arany mellett 1986-ban ezüstérmet szerzett a vb-n, míg az Európabajnokságon 1992-ben második, 1988-ban harmadik lett. Egy ideig edzőként dolgozott, de 2006 óta csak elvétve volt munkája. Sőt, tíz éve komoly bajba került, felélte vagyonát, az utoljára felvett kölcsönét nem tudta visszafizetni, ezért a házát elárverezték. A megélhetését takarításból volt kénytelen fedezni. Az utóbbi időben már sokat betegeskedett.
Kétszer öt évet játszott a Kaiserslauternben, 1998-ban ott fejezte be pályafutását. Méghozzá bajnoki címmel! A szezonban két magyar, Szűcs Lajos és Hrutka János is csapattársa volt.
– Azta… – adott hangot meglepetésének és szomorúságának az egykori válogatott kapus Szűcs, aki a Blikktől értesült a tragédiáról. – Nagyon megrendített a halála! Mindenki
tudja, hogy profi mentalitású világsztár volt. De sosem éreztette velünk, hogy fiatalok, ráadásul légiósok vagyunk. Mint edzőnk, Otto Rehhagel jobbkeze, ő volt a kapocs az edzői stáb és a vezetés, illetve a csapat között. Civilben is jó hangulatú volt, néha viccelt, de inkább az idősebb játékosokkal tartotta a privát kapcsolatot. Nagyon büszke voltam, vagyok, hogy a csapattársa lehettem.
Hrutka János sokat köszönhet a kiváló balhátvédnek.
– Életem egyik meghatározó élménye volt, amikor az utolsó meccsén, a hamburgi 1-1 után megkaptuk az érmeket és átvettük a salátástálat. A mérkőzésen nemcsak egy csapatban, de szó szerint egymás mellett játszottunk – emlékezett vissza lapunknak. – Mindkét lábával remekül bánt a labdával. Nekünk is sokat segített, hogy elfogadjanak minket az öltözőben, mert tudta, mivel jár a légiós élet. De a pályán is kaptunk tőle támogatást. Szinte külön intézmény volt, mint legenda, Rehhagel is sok mindent megbeszélt vele. A régi csapattal van egy Facebookcsoportunk, tartjuk a kapcsolatot, tavaly a bajnoki cím 25. évfordulóján találkoztunk is, akkor már talán betegsége miatt is, ő nem vett részt rajta.