A színes fantázia olykor bajjal jár
Eljött az ideje, hogy „nekirontsak a kémthrillerek avitt kliséinek – mondja Matthew Vaughn rendező-producer. – A Covid utáni világban olyan filmre van szükség, ami mosolyt csal az emberek arcára, és izgalmat nyújt.” Az Argylle: A szuperkém című film kizökkenti a nézőt a komfortzónájából.
Az új kémfilm középpontjában nagy csavarintás áll: az Argylle című kémregény szerzője, Elly Conway lesz a kémtörténet főhőse. Matthew Vaughn – aki a Kingsman-filmekkel már bizonyította a műfajban való jártasságát – töredelmesen bevallja, az ötlet nem az ő fejéből pattant ki. Vaughn a világot sújtó nagy karantén idején régi filmekkel próbálta oldani a nyomasztó bezártságot. A família roppant mód élvezte a klasszikusokat, többek között a Hitchcock-kémfilmek (Északészaknyugat) mellett Robert Zemeckis vígjátékát, A smaragd románcát. Ebben a Kathleen Turner alakította regényírónő unalmas élete fenekestül felfordul, amikor a nővérét elrabolják Dél-Amerikában. Miközben elindul, hogy kiszabadítsa, találkozik a jóképű kalandorral – a fénykorában lévő Michael Douglas játssza –, aki olyan, mint az általa megálmodott romantikus kalandhős. A fickó pedig segít neki túlélni a minden regényénél izgalmasabb kalandot.
Hamarosan Vaughn figyelmébe ajánlották egy kémtörténet kéziratát. Azonnal meglátta a lehetőséget Elly Conway Argylle című, a fiatal titkos ügynökről szóló kémthrillerében. Úgy gondolta, hogy a történet és karakterei ideális alapanyagul szolgálnak az új, teljesen eredeti kémfilmhez, egészen pontosan az új, teljesen eredeti kém-, akciófilm és vígjáték keverékéhez.
Csöppet sem hagyományos kémmozi az Argylle: A szuperkém. Benne a remeteként élő regényírónő valódi kémek, cselszövések világában találja magát, miután a kitalált történetei leleplezéssel fenyegetik a szupertitkos kémszervezetet. „A célom az volt, hogy izgalmas történetet kanyarítsak – mondja Vaughn. – Nem akarom megújítani a műfajt, csak új nézőpontokat adok. Úgy dolgozom, mintha én is néző lennék, azon agyalva, mit látnék a legszívesebben, illetve milyen váratlan elemeket tudok beilleszteni a történetbe annak érdekében, hogy az egész újnak hasson.”
Így aztán Elly kitalált világa és a való világ közti határok szépen lassan (gyorsan) kezdenek elmosódni, és Elly a macskájával, illetve a macskaallergiás kém társaságában menekülni kényszerül. Őrült érzelmi hullámvasutazás veszi kezdetét, miközben a bevett szabályokat és elvárásokat folyamatosan felülírják a váratlan húzások és fordulatok. „Azokat a mozikat szeretem, amik elkápráztatnak csillogásukkal, az akciók pedig az arcomba robbannak. Amikor kissrác koromban James Bond-filmeket néztem, kalandtúrán éreztem magam – sosem látott helyeken jártam, sosem látott emberekkel találkoztam” – magyarázza Vaughn, aki ezt a felejthetetlen élményt akarta felidézni a filmjével.