Erik a testén hirdeti a patonyi klubhűséget
►A focikapus régi álma vált valóra, hogy a felnőttegyüttes mezét magára húzhatta
Manapság már nagy divat a futballszurkolók körében a tetoválás, gyakori, hogy valaki Maradona, Messi, Ronaldo, Szoboszlai alakját, nevét vagy egy nyugati sztárcsapat címerét varratja magára. De az, amire Csiba Erik vállalkozott... A Facebookon a TrollFoci nevű szurkolói oldalon óriási visszhangja volt a fotónak, amelyen látszott, hogy Erik mellkasán a patonyi labdarúgók mottója szerepel. A Blikk megkereste a feliratot magára varrató fanatikust, aki Győrtől 50 kilométerre, a szlovákiai Felsőpatonyban született, és ma is ott él. És büszke rá, hogy hova tartozik, a falujára, a csapatára.
A sok – stílszerűen – trollkodó szurkolói hozzászólást („Százholdas patony”, illetve „A polgármester lánya kimaradt”) megihlető, s már több ezer like-ot kapó fotón a következő olvasható: „Ha felveszitek a patonyi mezt, egy faluért, az edzőtökért és a saját becsületetekért játsszatok!” A felirat tulajdonosa ezt nagyon is komolyan gondolja.
– Innen származom, erről a 2500 fős településről. Ide köt minden, és most öt év után kerültem vissza ide, és játszhatok újra a helyi együttesben – mesélte lapunknak Erik. – Sajnos nálunk U15-től felfelé nincs csapat, így a szomszédos, 15 kilométerre lévő Illésházán szerepeltem 19 éves koromig.
A felirat, amit mellkasára tetováltatott, eredetileg aranykeretben volt kitéve a helyi futballpályánál.
Erik pedig most, hogy végre visszatérhetett Patonyba, a felnőttcsapatba, úgy érezte, hogy így kell tisztelegnie a klub és annak hagyományai előtt. Maradandó emléket akart állítani, innen jött az ötlet. Hozzátette, a mű felvitele sem igényelt hosszadalmas elfoglaltságot, alig egy órát töltött jó barátja keze alatt, aki korábbi tetoválásait is készítette. Igaz, hogy vannak külföldi kedvencei is, de az ő hősei azok, akik a helyi együttesben futballoztak. A Manchester Unitednek is szurkol, s egyik alkarján a vörös ördögök címere szerepel egy órával. Míg a négy éve fiatalon, 46. életévében elhunyt édesapjának két helyen állított emléket magán, egy szöveggel, illetve egy képpel.
– Ő tanított mindenre, tőle tanultam, hogy milyen fontos Patony és a magyarságom. Persze ő szerettette meg velem a labdarúgást is. A Patony majd ötven évig szerepelt az NB IIInak megfelelő osztályban, aztán fokozatosan visszaesett. Most megye kettőben vagyunk, de ez két szinttel lejjebbinek számít, mint Magyarországon. Ha idén nem is, de jövőre szeretnénk feljutni, a helyiek örömére. És a régiek dicsőségére! – tette hozzá.