Maklári Lászlótól négy évtized után vált meg az Operettszínház
Kiss-B. Attila igazgatót okolja a színvonalesésért Fokozatosan elfogyott körülötte a levegő, miután új igazgatót neveztek ki
Maklári László több mint negyven évig dolgozott a Budapesti Operettszínházban, ahol nemcsak karmester, hanem fő-zeneigazgató is volt. December végén azonban a jelenlegi vezetőség minden előadását elvette tőle, így már nem dirigál a teátrumban. A 73 éves, Artisjusdíjas magyar karmester, érdemes és kiváló művésznek még fáj az elválás, különösen, hogy a felesége elvesztése után néhány hónappal történt.
Pedig akár számíthatott is az elbocsátó üzenetre, hiszen mint megírtuk, sorra távoznak a Budapesti Operettszínházból a munkatársak. Megvált a vezetőség Sándor Pétertől, Széles Flóra, Kerényi Miklós Máté és több háttérmunkás pedig az elmúlt hetekben önként hagyta abba a munkát az intézményben. Maklári László sem tartozik már a teátrum kötelékébe.
– 1979-ben kezdtem karmesterként dolgozni a Budapesti Operettszínházban, és Oberfrank Géza karnagy javaslatára 1983-tól fő-zeneigazgató lettem – kezdte lapunknak Maklári, aki egészen 2019ig, amíg nem vonult nyugdíjba, betöltötte ezt a pozíciót.
– Nagyon szerettem ott dolgozni, hiszen az Operett magas színvonalat jelentett a kulturális életben. A hangulat is jó volt, összeszokott csapat alakult ki remek szakemberekkel. Azt gondolom, ez az időszak mindaddig tartott, amíg a színházat Kerényi Miklós Gábor vezette. Tény, nem könnyű ember, de én jól tudtam vele együtt dolgozni, és meggyőződésem, hogy ő hozta fel a színházat magas színvonalra és ő nevelt ki olyan művészeket, mint Dolhai Attila, Janza Kata vagy Szabó P. Szilveszter, akik ma is az Operettszínház legnagyobb sztárjai – magyarázta a szakember.
Úgy érzi, a nívó akkor kezdett csökkeni, amikor 2019ben Kiss-B. Atilla lett az intézmény igazgatója, a fő-zeneigazgató pedig Pfeiffer Gyula. Sőt állítja, az elmúlt másfél évben a hangulat annyira megromlott, hogy további sztárok távozhatnak a teátrumból. Mindezt szomorúan nézte, ám véleményét eddig megtartotta magának.
– Közben nyugdíjba vonultam. Ezzel én jogi értelemben megszűntem a színház tagjának lenni, de úgy állapodtunk meg, hogy karmesterként továbbra is kapok előadásokat. Az egyik igazgatói ülésen KissB.
Atilla még a beiktatása előtt a beszédében kiemelte, hogy Maklári László addig marad a Budapesti Operettszínházban, ameddig akar és azt dirigál, amit ő akar. Hát úgy tűnik, ez mára feledésbe merült – sóhajtott fel a karmester.
Makláritól ugyanis tavaly decemberben megvált a vezetőség. Bár szívesen maradt volna, nem érte váratlanul a döntés, mert ugyan kezdetben pont anynyi előadása volt, amennyit a nyugdíj mellett kényelmesen elbírt, a feladatok ritkultak, végül már csak pár havonta egy jutott.
– Kértem egy időpontot tavaly decemberben, elbeszélgettünk a főigazgatóval és a fő-zeneigazgatóval, ami úgy végződött, hogy elvették az előadásaimat. Megtartanám magamnak, hogy pontosan mi hangzott el, de az elválás okait nem éreztem egészen indokoltnak – sóhajtott Maklári László.
Azóta viszont reggeltől estig cseng a telefonja, folyamatosan hívják a társulati tagok, akiket megdöbbentett a távozása.
– Elhunyt a feleségem a nyáron, ami megviselt. Akkor a fő-zeneigazgató felhívott, és azt mondta, szóljak, ha bármiben tudnak segíteni. Hát úgy tűnik, ez volt az ő segítségük… – mondta keserűen Maklári. – Nekem a munka segített, túllendített a gyászon, de szerencsére vannak még lehetőségeim. Ugyanakkor azt gondolom, több mint négy évtizednyi munka után talán nem ezt érdemeltem volna…