Mentett elefántokat gondozott Viki
A hatalmas állatok konyhájában zöldségekből, gyümölcsökből készült a fasírt
CHIANG MAI - Napfény, fehér homokos tengerpart, pálmafák, kókuszdió – ilyen egy álomnyaralás Thaiföldön. De nem Barati Viktóriának! Aki szabadidejében önkéntes segítőként gondoz kutyákat egy magyarországi állatmenhelyen, az az egzotikus távolkeleti földi paradicsomban is talál érdekesebb elfoglaltságot a napfürdőzésnél és strandolásnál. Viktória például 120 elefánt ellátásában segédkezett egy mentett ormányosoknak otthont adó többhektáros parkban.
A rendhagyó vakáció nem olyan programokból állt, amikkel a turistákat csalogatják rendszerint, itt nem lehetett lovagolni elefántháton és még csak nem is fociztak az ormányosok. Épp az ilyen kínoktól megmentett elefántok találtak végleges otthonra a menhelyen, ahol Viktória a nyaralása alatt beállt segítőnek.
– A kéthetes út egyik felében sok érdekes helyet néztünk meg Thaiföldön, de utólag inkább legszívesebben akkor is az elefántokkal töltöttem volna el az időt. A menhely apartmanjaiban laktunk, négyágyas szobákban. Nem volt vicc, amit az elején a helybéliek mondtak, hogy ugyanaz a dinnye kerül a tányérunkra, amit az elefántok esznek – mesélte Viktória a Blikknek.
Az önkéntesek segítettek az elefántkonyhában is, ahol nemcsak a zöldségeket, gyümölcsöket aprította a személyzet, de ott készült a nagyon idős, fogatlan elefántok kímélő menüje – rizsből és banánból gyúrt pépes fasírt.
– Ezenkívül összeszedtük a szemetet a parkban, amit a látogatók eldobáltak, kipakoltuk a teherautón érkező szállítmányokat, fellapátoltuk az elefántürüléket. Egyszer még betonoztunk is, le kellett keríteni egy virágos veteményest, hogy ne tapossák össze az állatok – sorolta a tennivalókat Viktória.
És hogy mi volt mindebben a jó? Hát az, hogy közben köröskörül mindenhol ott vannak az elefántok, szabadon jönnek-mennek a csordák, fantasztikus például látni, ahogy levonulnak a folyóhoz és fürdőznek, azért, mert kedvük tartja és nem mert kapacitálják őket. A többtonnás állatok békésen elvannak gondozóik társaságában, de az önkénteseknek és a látogatóknak sem szabad csak úgy odamenni barátkozni, megpaskolni őket. A menhely lényege, hogy a múltban farmokon vagy turisztikai központokban sokat szenvedett állatok itt végre olyan békében, háborítatlanul élhessenek, mint a természetben. A legfiatalabb kiselefántok azért időnként odaszaladnak az emberekhez kíváncsiskodni, majd uzsgyi, vissza a nagyokhoz.