Permakultúra: édenkert a természettel
Talán a legrugalmasabban alkalmazható kertgazdálkodási módszer napjainkban a permakultúra. Sokak szerint ennek van igazán jövője.
A permakultúra jelentése: permanens megújulás. Természetes ökológiára épülő, hagyományos folyamatos gazdálkodásról van szó. Annak is a „szent gráljáról”, mert bárhol a vadonban, emberi beavatkozás nélkül is ugyanígy működik. Nem lehet még tudományosan megmagyarázni minden összefüggését, mert ahhoz nem teljesek az ismereteink. Ám a rendszer a gyakorlatban működik. Felejtsük el az ásást, a fűnyírást, az alakító metszést! Szintetikus vegyszerekre ne is gondoljunk! Mint ahogyan az avar képződik az erdőben vagy a legelőkön, víz közelében, szinte magától éled és terem a humuszos talajélet, amely önmagát táplálja. Eluralkodik a természetes rend a gyomok, a kártevők és kórokozók között. Zárt kertekben, gyümölcsösökben, veteményesekben némi tervszerű beavatkozást ugyan igényel ez a módszer is. Mulcsozni kell, komposztálni szintén, a növényi hulladékokat feltétlenül viszsza kell juttatni a talajba, esővízzel, hólével öntözni és árnyékolni.
Nincs szükség műtrágyára, rovarirtóra, gyomirtóra, de még gombaölő szerekre sem. Maradjon minden természetes! A múlt század 70-es évei óta kiterjedt magyar nyelvű, közérthető szakirodalom, számos kézikönyv áll a rendelkezésünkre ebben a témában. Elérhetők Ulrike Windsperger, Vera Greutink, Baji Béla, Dr. Gyulai Iván munkái. Számos magyar oktatófilm létezik, amelyekben szemléltetik a módszer gyakorlatát. Megtanulhatjuk a kertművelésnek a helyhez igazodó technikáit is. Kertünk kevés beavatkozással és kényelmes munkával is önellátó „földi édenkertté” változik. Csak akarni kell!