Harmadik születésnapjukat ünneplik a 12 éves ikrek
ŹKülönlegesnek érzik magukat a Robbins fiúk attól, hogy szökőnapon születtek
Egy gyerek születésnapi bulijának a megszervezése mindig kihívás a szülők számára, különösen igaz ez, ha négyes ikrekről van szó. Reuben, Samuel, Zachary és Joshua Robbins szüleinek azonban csak négyévente kell szembenézniük ezzel a kihívással. A 12 éves fiúk ugyanis Nagy-Britannia egyetlen négyes ikrei, akik szökőnapon születtek.
A testvérek alig több mint hat perc alatt jöttek világra 2012. február 29-én, dacolva az esélyekkel, ennek valószínűsége ugyanis 3,5 millió az egyhez volt.
A 43 éves Emma Robbinsnak és férjének, Martinnak már volt egy fia, a hároméves Luke, amikor úgy döntöttek, hogy legyen egy testvére. Aztán egy ultrahangos vizsgálat során megdöbbenve fedezték fel: Robbins asszony természetes fogantatású négyes ikreket hord a szíve alatt. Az orvosa azt javasolta, hogy két magzatot hajtasson el, hogy ezzel megnövelje másik kettő esélyeit, de ő elutasította ezt a lehetőséget.
– Azt mondta, nagy a kockázata, hogy nemcsak a babák kerülnének veszélybe, hanem én is. De tudtam, hogy valahányszor a túlélő babáimra pillantanék, annyiszor azokra gondolnék, akiket elvesztettem – nyilatkozta az anyuka a Daily Mailnek.
A fiúk két hónappal korábban érkeztek a vártnál, Reuben volt az első, aki császármetszéssel született, őt Zachary, Joshua és végül Samuel követte. Az első három egypetéjű iker, míg Samuel feltűnően hasonlít Lukera. A testvérek az utóbbi időben apjukkal, az 50 éves Martinnal voltak a dél-walesi Chepstowban, mert a feleség egy időre hazalátogatott szülőhazájába, Dél-Afrikába Luke-kal. Mivel szülinapi bulira csak négyévente keríthetnek sort – technikailag az ikrek tegnap még csak a harmadik születésnapjukat ünnepelték –, most újra összejött az egész család.
– Rendkívül érdekes látni, hogy miként változik a csoportdinamika a fiúk között. Óriási versengés van közöttük, folyton változnak a viszonyok, változik a rangsor – jegyezte meg Emma.
– Öt fiút nevelni nem könynyű feladat. Teljes munkaidőben dolgoztam, és évekig csak két-három órát aludtam éjszaka. A szüleink Dél-Afrikában élnek, így nem volt családi segítségünk, a barátaink próbáltak tehermentesíteni minket – emlékezett Martin, hozzátéve: – Minden fáradságot megér, hogy látom őket felnőni, és már az is nyilvánvaló, hogy valamennyien nagyszerűen boldogulnak a világban. A négyévenkénti születésnapjukat pedig türelmetlenül várják, tudják, hogy nagy buli lesz, mert be kell pótolnunk a kimaradt születésnapokat. Nem bánják, hogy kevesebb alkalmuk van ünnepelni, mint a többi gyereknek, mert ettől is különlegesnek érzik magukat.