Szeretném hinni, hogyfeljutott a csúcsra!
▶ Legindi Tímea szakember segítségét kérte ahhoz, hogy el tudja mondani kisfiuknak: a hegymászó már nem tér vissza
BUDAPEST — Közel egy év telt el azóta, hogy Suhajda Szilárd hegymászó elindult utolsó útjára, hogy meghódítsa a Mount Everestet. 2023. május 24. lett volna a nap, amire Szilárd felesége, barátai és hozzátartozói vártak, ekkor kellett volna elérnie a csúcsot. Május 24. azonban nem az ünneplésről szólt, hanem a félelemről, kétségbeesésről, majd a tragikus bizonyosságról: a magyar mászót mindörökre magához ragadta a kérlelhetetlen hegy. Suhajda Szilárdért hiába szorított az egész ország, már ez sem hozhatta őt haza.
Felesége, Legindi Tímea az expedíció első napjaitól együtt dolgozott férjével, ő tájékoztatta a közvéleményt a hírekről. Maga is sportember, pontosan tudta, Szilárd mekkora veszélyt vállalt, amikor útnak indult, hogy megvalósítsa álmát. De ez nem jelentett könnyebbséget, amikor először kezdték sejteni, hogy baj lehet.
– Ha jól emlékszem, egy szerdai nap volt – elevenítette fel a történteket Tímea Csisztu Zsuzsa riporter Csisztu Sport Cast című műsorában. – Amikor estére sem érte el a csúcsot, akkor már mi is és a barátai is tudtuk, hogy baj van.
Tímeának talán az volt a legnehezebb ezekben az időkben, hogy egyszerre volt mérhetetlenül aggódó feleség és Szilárd munkatársa, akinek ilyen helyzetben is profin kellett viselkednie. Ahogy mesélte, időnként kiszaladt 5-10 percre – ennyi sírást engedélyezett magának –, majd visszament a többiekhez és dolgozott tovább.
Időközben sorra kerültek elő hegymászók, szemtanúk, akik apróbb híreket csepegtettek a magyar sportolóról. A Blikknek exkluzív interjút adott Elia Saikaly, ő volt az, aki az utolsók közt látta Szilárdot. Akkor azt mesélte, a magyar mászó még felfelé tartott a csúcs irányába.
– Már elmúlt délután négy óra, amikor megláttam – mondta lapunknak a hegymászó. – Nagyon lassan mozgott, de stabilan. Ekkor azonban már nagyon késő volt és még mindig nem érte el a déli csúcsot, ami azt jelentette, hogy hihetetlenül kockázatos volt a további mászás.
De vajon sikerült felérnie?
– Hogy a csúcson járt-e, azt nem tudjuk. Szeretném azt hinni, hogy igen, mert nagyon szép történet lenne, talán feljutott, csak le volt merülve a telefonja… – mondta Tímea, miközben látszott, hogy ennek szerinte sincs sok realitása.
Suhajda Szilárd felesége – ha csak lehet, kerüli az „özvegy” kifejezést – a sportot, a futást használja egyfajta gyógymódként a lelki fájdalmakra. Azt mondja, soha nem szedett fájdalomcsillapítót, de talán az működhet így: egy ideig hat, majd lassan visszakúszik a kín az emberbe, és akkor újabb adagra van szükség az enyhüléshez.
A legnehezebb persze az volt, hogy kisfiuknak, az akkor 5 éves Somának is el kellett mondani, hogy édesapja nincs többé. Úgy döntött, szakember segítségét kéri ehhez, akivel megbeszélték, hogy Somának azt mondják, hogy ő anya egyik kolléganője. A pszichológus így fel tudta mérni a kisfiút és olyan tanácsokat adott Tímeának, amiket még manapság is jól tud hasznosítani.
– Meg kellett mondanom a kisfiunknak, hogy apa nem jön haza. Ketten leszünk és már csak én fogok vigyázni rád – elevenítette fel Tímea a kisfiúnak mondott szavakat. Somának talán segített feldolgozni a történteket, de a részletekről is faggatózott: érdekelte, hogy ha Szilárd nem tud hazajönni, akkor a sátor is ott marad-e, de a legfontosabb az volt, hogy mi lesz a sorsa annak a kis béka formájú ujjbábnak, amit indulás előtt ő adott édesapjának kabala gyanánt. Az ujjbáb egyébként visszatért Somához, noha nem ugyanaz, de ezt ő nem tudja. Édesanyja ugyanis vett egy olyat, amelyik pontosan úgy néz ki, mint az eredeti, a másik Soma papájával a hegyen pihen.