80 felett is tündökölt a páston az olimpiai bajnok
A 88. születésnapját ünneplő vívó rendszeres úszással tartja fitten magát
Nyolcvanévesen még tőrt ragadott, ma már „csak” sétával és úszással tartja magát fitten az olimpiai és ötszörös világbajnok vívó, Sákovicsné Dömölky Lídia, aki szombaton ünnepli 88. születésnapját.
Persze az én unokáim már „nagyok”, négy fiú, hárman közülük egyetemisták, egyikük dolgozik. Van az emberben egy kettősség, egyrészt büszke vagyok rájuk, hol tartanak, másrészt nagyon jó volt, mikor még a szárnyaim alatt voltak. Sajnos dédunokáim még nincsenek, de nagyon remélem, hogy ezt is meg fogom érni. És hát a vívástól nem tudok elszakadni, drukkolok a maiaknak, figyelem a versenyeket, és ha hívnak, ki is megyek – mondta lapunknak Sákovicsné, aki 60 évvel ezelőtt, Tokióban Ágoston Judittal, Juhász Katalinnal, Marosi Paulával és Rejtő Ildikóval szerzett olimpiai bajnoki címet, de két ötkarikás ezüstéremmel is büszkélkedhet a tőrcsapat tagjaként (1960, 1968).
Ma már csak szurkolóként szorít vívóinknak, de nem is olyan régen még maga is vitézkedett a páston.
– Veteránként még élveztem a versenyzést, szomorú vagyok, hogy megsérültem, és azóta nem vívhatok, de bevallom, nem tudnám megmondani, hogy ez hány éve volt. Rejtő Ildikóval és Kelemen Verával még nyertünk veteránEb-t, ami egy jó befejezés volt
mesélte Sákovicsné, akinek az öccse, László is veterán magyar bajnok, az Egyesült Államokban élő 92 éves bátyja pedig Amerika-bajnok volt.
Miután felhagyott a vívással, sétával és úszással igyekszik őrizni a fittségét.
– Nyáron mindennap lemegyek az uszodába, télen, amikor különös lelkierő kell a felöltözéshez is, heti háromszor. Általában minimum 500, maximum 1000 métert úszok, öreganyósan – folytatta nevetve Sákovicsné.
A csapatban négyszeres, egyesben egyszeres világbajnok korábbi klasszis életében hamarosan egy másik fontos évforduló is aktuális lesz, a tokiói olimpiai siker 60. évfordulója.
– Az első, ami eszembe jut Tokióról, az a nagy büszkeség, azért is, mert a tokiói csapatnak a férjem (Sákovics József, a 2009-ben elhunyt világbajnok, olimpiai ezüstérmes vívó – a szerk.) volt a szövetségi kapitánya, és összesen négy aranyat szereztek a vívók, ami a legjobb ötkarikás szereplésünk eddig. Számomra nagy jelentősége volt a kevesbé sikeres egyeni szereplésem után egy ilyen csodás együttessel újra pástra lepni és Rejtő Ildikó
egyéni győzelme után megnyerni az aranyérmet a csapattal. Az is felejthetetlen, hogy a döntő mérkőzésen az utolsó győztes találatot én érhettem el – zárta a gondolatait Sákovicsné.