A futball nem hozza lázba: Burcsa lakókocsival járja a világot
A 70. születésnapját ünneplő legenda ma már az utazásnak, vállalkozásainak él
Csapattársaival történelmet írt Győrben és Székesfehérvárott. Itthon a nyolcvanas évek első felében az ETO volt a király, miközben a Videoton az
Részletek: www.eumet.hu évtized közepén UEFA-kupadöntőt játszhatott a Real Madrid ellen. Burcsa Győzőnek van mire visszaemlékeznie, van mire büszkének lennie. Mindkét csapatban meghatározó ember volt, afféle motor, amely soha nem állt le, nem romlott el. A szerdán 70 esztendős, 15-szörös válogatott, technikás, nagy munkabírású középpályás ráadásul tagja volt az eddigi utolsó világbajnoki szerepléssel büszkélkedő nemzeti csapatnak. Ha gurul mondjuk a francia Riviérán a luxuslakóautójával, alighanem megrohanják az emlékek.
Vajon kinek szurkol Burcsa, amikor a Győr a Vidi ellen játszik? Költői kérdés, ráadásul az utóbbi években nem egy osztályban szerepel a két csapat. De az ember nem tudja és nem is akarja elfelejteni mindazt, amit átélt egykoron a Rába partján vagy a Sóstói Stadionban. Emitt szent áhítattal emlegetik a Hannich, Póczik, Burcsa középpályássort, amott aranyba foglalnák a Burcsa, Csongrádi, Vadász trió nevét.
– Kaposvári gyerek vagyok, így az első, s talán legemlékezetesebb futballélményem a helyi Rákóczihoz fűződik. A harmadosztályból indulva jutottam el az NB I-ig, és a bemutatkozó meccsünkön a bombaerős Vasast győztük le a két gólommal. Egyet fejjel, egyet lábbal szereztem, nagyjából húszezer néző előtt. Sajnálom, hogy a Rákóczi a harmadosztályban szenved, de ahogy nézem, az ETO-nak sem lesz egyszerű hosszú évek után visszaverekedni magát a legjobbak közé. Követem az NB I-es meccseket, bár legalább ilyen lelkesen nézem az angol találkozókat is. Bevallom, nem járok ki a stadionba. Sokszor úgy érzem, ez már nem az én világom, nincs ott keresnivalóm. Nem dolgozik bennem sértettség, egyszerűen megtaláltam a helyem az életben a futball világán kívül is. Harminc éve van jól működő építőipari cégem, ma is házak készülnek általunk. Annyi szép, felfedezni való dolog vár az életben, hogy inkább e szerint töltöm a hétköznapjaimat – magyarázta.
Olyan életformát teremtett magának, amelyről a legtöbb nyugdíjas csak álmodozhat. Három évvel ezelőtt vásárolt egy vadonatúj, fürdőszobával, klímával, vécével, minikonyhával ellátott lakóautót, és azzal járja a világot. Feleségével együtt olykor meg sem állnak Rómáig, Nizzáig, Spanyolországig.
– Az utazás a szenvedélyünk, és hál’ istennek hódolhatunk is ennek – folytatta Burcsa. – Mondják, szerencsés vagyok, hogy ezt megengedhetem, de ez nem szerencse kérdése. Annak idején tudtam, legalább öt évet kell eltöltenem Franciaországban ahhoz, hogy ottani nyugdíjat kaphassak. Meg
Burcsa Győző utoljára 2014 és 2015 között dolgozott a labdarúgásban, a Vidi sportigazgatója volt, azóta elszakadt kedvenc sportágától
is tettem. Játszottam, majd edzősködtem. De itthon sem voltam fröccsöző, dorbézolós futballista, nem buliztam el a pénzt, amit kerestem. Van három gyermekem és hat unokám, róluk gondoskodtunk, ahogy tudtunk, s ahogy illik. Így a feleségemmel bátran indulhatunk akár világ körüli útra is.
A futballról, még ha nem is jár meccsre, ma is szenvedélylyel beszél. A Verebes-féle két bajnoki címet nyert ETO-ban játszani, az UEFA-kupa-döntőig menetelő Videotonban szerepelni – életre szóló élmény. S akkor még nem beszéltünk a 86-os mexikói világbajnokságról, Burcsa pályára lépett a szovjetek és a kanadaiak elleni találkozón.
– Mindig is alázatos futballista voltam, aki mindent alárendelt a sportnak, talán épp ezért megúsztam a komolyabb sérüléseket. Melyik edző ne szeretné az olyan labdarúgót, aki szezononként harminc meccsből harmincszor játszik és rendre tíz gólnál is többet szerez? A franciák is ezek alapján szerződtettek. Rengeteget tanultam a legendás edzőimtől. Verebes Józsefet és Kovács Ferencet nem lehet összehasonlítani, annyira különbözőek voltak. Hálával gondolok rájuk – mondta.