Lapunk a 30. születésnapját ünnepli. Ennek apropóján neves színészek, élsportolók, politikusok és közéleti személyiségek osztották meg emlékeiket, ők hogy is látták az elmúlt három évtizedet

Azt hiszem, a 30 nagyon rendben van. Sőt! Talán a 30 van a legnagyobb rendben.

Mire 30 vagy, tudod, „mennyi az idő”, tudod, mi a fontos, tudod, hogy mit akarsz csinálni, tudod, mik az erősségeid, a gyengeségeid, tudod, hogy most már felnőtt emberként néznek rád, és te is felnőtt emberként nézel a világra.

Egy barátom azt mondta: „Ha mire 30 vagy, és még mindig ugyanott jársz elméletben és gyakorlatban is, ahol 20 évesen, akkor nagyon nehéz életed lesz.”

Én, aki sosem akartam felnőni, mire 30 lettem, megértettem...

És sajnos azt is, hogy amennyire szép ez a kor, annyira hamar el is száll, és hogy ez valami nagyon komoly fordulópont.

20–40 közt repül az idő, de 30– 40 közt egyenesen szuperszonikus sebességgel halad. Sok mindenről le lehet maradni, ha nem figyelünk. Viszont ha jobban megnézem azokat a nagy sztárokat, akik az általam is művelt előadóművészetben tevékenykednek, rájövök, hogy ez az igazán gold agenek számító életkor.

Tapasztalat már van elég, és még van lendület is ahhoz, hogy nagyot lehessen alkotni.

A Blikk 30-as évfordulóján is látszik a kor. Egészen mást jelent a bulvárújságírás manapság, mint akkor. Ahogy egy harmincéves ember felnőtt lesz és komolyabb gondolkodású, úgy a Blikken is ugyanezt érzem. Régi bútordarabok vagyunk mindketten, és csak remélni tudjuk, hogy nem cserél le minket a kedves közönség egy fiatalabbra.

Hadd zárjam egy idézettel, ami fiatalkorom legnagyobb ikonja szájából hangzott el:

„30 vagyok és nem sokat szarozom, pisis hülyegyerekekkel nem foglalkozom. Törődj inkább azzal, hogy mi van bent a suliban, és ne b**ogass, hogy nem vagy bent a buliban.” (Ganxsta Zolee)