Mikor jó a sütőpor?
Sütőpor vagy szóda? Mindkét szer csodás térfogatnövelő, de nem mindegy, mikor és mibe keverjük. A szódabikarbóna egy lúgos anyag, amely bármilyen savas tartalommal, például ecettel, citromlével, íróval vagy joghurttal reakcióba lépve szén-dioxidbuborékokat hoz létre. Emlékezzünk csak vissza a gyerekkori kísérletekre, amikor vulkánt gyártottunk ecetből és szódabikarbónából. Ennek a reakciónak köszönhetjük, hogy a tésztánk megfelelő állagú és textúrájú lesz. A szódabikarbóna ugyanakkor ilyen erjesztő hatású tud lenni pusztán hő hatására is, ez történik például, amikor a konyhai lefolyóba szórunk belőle, majd forró vizet öntünk rá, és így hárítjuk el a dugulást.
A szódabikarbónától szép magasra nő a sütemény – lúgos kémhatású vegyület, a meleg hatására szén-dioxid (légbuborékok) keletkezik, ezáltal a süti magasabbra nő. Olyan recepteknél használjuk, ahol adott a savas kémhatás, azaz citrom, tejföl, ecet, méz vagy egyéb más savas anyag van még a tésztában. De a szódabikarbónával készült sütiket soha ne tároljuk szabadon a hűtőben, mert magába szívja a kellemetlen szagokat.
A sütőpor ezzel szemben szódabikarbónából és valamilyen savas por keverékéből áll, és így erjesztő hatását kétféleképpen fejtheti ki: vagy amikor megnedvesedik, és a savas, illetve lúgos összetevői reakcióba lépnek, vagy simán csak hő hatására.
A sütőpor tehát dupla hatású, következésképp sokkal hatékonyabb olyankor is, amikor ennivalónk nem tartalmaz elegendő savas alapanyagot. A legfontosabb: a sütőporral készített sütik tésztáját mindig csak közvetlenül a sütőbe tevés előtt készítsük el.
Ha ezt nem tartjuk be, akkor gyorsan összeesik a süti és szalonnásra sül. Ne tegyünk bele többet, mint amennyit a recept ír, mert ez esetben túlságosan felfújódik a sütemény, és utána összeesik – írja a kiskegyed.hu.