Ujjak nélkül nincs útlevél!
► Először egy hazugságra épülő igazolást kapott, így nem mert nekivágni Amerikának
BUDAPEST — Az 50 éves Kriszta nyolcéves kora óta él maradandó kézsérüléssel egy gyermekkori baleset miatt. Bár hozzászokott a helyzete miatti hátrányokhoz, nem gondolta volna, hogy enynyi utánajárásba, fáradságba, költségbe fog kerülni, hogy útlevelet kapjon.
Kisiskolás volt még, amikor leesett egy fáról. Részben az elhibázott orvosi ellátás miatt súlyosan deformálódott a bal keze, a végtag 42 éve állt meg a növekedésben.
Érték fájdalmas megkülönböztetések és folyamatosan szembesül akadályokkal, de összességében elégedett az életével. Útlevéligénylésének kálváriáját is csak azért mesélte el, mert szerinte segíthet másokon, akik hasonló helyzetben vannak.
– Szeretnék áprilisban egy hétre Amerikába utazni, ezért a kormányablakba mentem útlevelet csináltatni. Megpróbáltak ujjlenyomatot venni a sérült bal kezemről, de nem sikerült. Mivel mindkét kézről kell az ujjlenyomat, anélkül csak egy évre tudnak útlevelet adni. De mivel előbb-utóbb a személyimet is meg kell újítani, érdemes hoznom egy igazolást a bőrgyógyásztól, amivel már kiadhatják számomra a hosszabb lejáratú okmányokat. Elmentem a helyi szakrendelésre, ahol az orvos gyakorlatilag rám se nézett. Azt mondta, hogy a személyi okmányokra vonatkozó jogszabály-módosításkor kapott a kormányablaktól egy sablonszöveget, azt írja az igazolásomra – mesélte kálváriája kezdetét az asszony.
A kapott papíron ez áll: „A hámlécek ellaposodása, időskori atrhopiája miatt a betegtől ujjlenyomatot nem lehet venni.” Vagyis az orvos szerint Krisztának időskori hámsorvadás miatt nincs ujjlenyomata.
Az asszony attól tartott, hogy az amerikai beutazáskor nem fogják elfogadni az egyértelműen félrevezető igazolást.
Levelet írt az amerikai nagykövetségnek, onnan elirányították az USA Vám- és Határvédelmi Hivatalához, ahová végül már nem fordult. Elment inkább a szomszédos, megyei jogú város bőrgyógyászatára, hátha ott kap egy „normális” igazolást, de nem látták el, mivel nem helyi lakos. Megkérdezte a lakóhelyén található szakorvosi intézet igazgatóját, hogy mit tegyen, mire ő azt javasolta, hogy vigye a meglévő papírját a kormányablakba, mert el fogják fogadni. Ment a kormányablakba, elismerték, ők is látják, hogy nem a valóság van leírva, kérjen egy másik igazolást a háziorvosától. A háziorvos végül kiadott egy papírt, amin ez állt: „Bőrgyógyász látta, a betegtől ujjlenyomatot nem lehet venni. Az igazolást Kormányablak kérésére adjuk ki. Ez az állapot végleges.” Krisztának most van egy érvényes igazolása, egy évre útlevele, és közben a turistavízumát is megszerezte, tehát ennyi gond után elutazhat Amerikába. – Elgondolkoztam közben azon is, hogy elmegyek egy magánrendelésre. De évtizedek óta fizetem a tb-t. Nézzen már rám a bőrgyógyász és írja már le, ami a valóság! – dohogott az asszony. – Látható, hogy nem lehet ujjlenyomatot venni tőlem. A balesetem miatt a kezem nyolcéves maradt. Akinek egyáltalán nincs ujja, annak is bőrgyógyászhoz kell mennie, mert a hivatalban ülő ember nem döntheti el, hogy nem lehet tőle ujjlenyomatot venni?!
Orvosi igazolását még le kell fordíttatnia egy hivatalos szakfordítóval, hogy az amerikai belépéskor biztonságosan igazolni tudja: nem vehetnek tőle ujjlenyomatot. Mert ki tudja, talán a jól látható gond az ott ülő hivatalnokok számára sem lesz egyértelmű!
Bár a Pest Vármegyei Kormányhivataltól egyelőre nem kaptunk választ az írásban feltett kérdéseinkre, a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkársága honlapjáról kiderül, hogy aki az ujjnyomatadatát véglegesen képtelen rendelkezésre bocsátani, annak erről orvosi igazolást kell bemutatnia, „kivéve ha ez igazolás nélkül is egyértelműen megállapítható”.
Lássuk be, ez Krisztánál fennáll, mégis kálváriát járt...